3 éve örököltem egy staffit, most eltatjuk. Mi mást tehetnénk?

6 hónaposan örököltem meg, mert az akkori gázdája rájött, hogy nem egy porcelán kutyát vett, hanem egy érző hús vér állatot... mindegy.

Kicsinek is szörnyen agressziv volt, emberre állatra támadott, széttépte a szőnyeget. 3 oviból tiltottak ki, mert súlyosan megsebezte a csoporttársait és egy gazdit is megmart.

A kutya suliban elértünk némi váltózást, némi engedelmességet, de soha nem lehet szabadon engedni, mert támad mindenre ami él és mozog.

Szájkosárral, fojtóval, pattanásig feszült idegekkel sétál. Olyan mintha minden percben kitörni készülne.

Most nyáron nyaralni voltunk, őt meg kutyapanzióba vittük, mert ember nem volt aki vigyázott volna rá.

A panzióban mindent cafatokra tépett, még a rácsot elkezdte rágni, aminek hála felszakadt az ínye, kitört két foga.

A kisgyerekeket szívből utálja, egyszer kitépte magát apu kezéből és ráugrott egy az anyukájával sétáló kislányra... szerencse, hogy szájkosár volt rajta, de így is össze karmolta a gyereket.

Feljelentettek már minket, kaptunk pénzbírságot.

Rendőr nagybátyám beszervezett minket egy rendőrkutya kiképző tanfolyamra, de ott sem tudtunk maradni, mert engem állandóan cibált, morgott, hörgött.

Voltunk egyéni tanfolyamon, sőt kutyapszihológusnál, de több pénzt nem tudunk rááldózni.

A barátaink elmaradtak, a szomszédaink félnek.

Éjszaka szabadon van az udvaron, de dühében, vagy unalmában mindig tönkre tesz valamit.

Rám úgy ahogy hallgat, de a család többi tagját támadja. Így amíg én nem vagyok otthon, ő el van zárva.

De már beleuntam abba, hogy mindig rettegek, hogy mikor kit fog bántani legközelebb.

Másfél évig dolgoztunk össze a fajtamentőkkel, hogy legalább egy olyan kuty legyen belőle aki valami telepen örző védőként dolgozhatna . De nem jártunk sikerrel.

Megharapta a trénerét.

De látszik rajta, hogy 20e ftos "fajtatiszta" amstaff. Éljenek a szaporitók... miattuk kell most meghaljon.