Mik a leghatékonyabb módszerei a pórázra szoktatásnak?

Az előttem szólók mellé még: simán meg is fogja szeretni a pórázt, ha sétával köti össze! Mert most mit érzékel? Az udvaron simán elvan, majd jön a gazdi és egy mocsok madzagot köt a nyakába, amivel korlátozza az amúgy szabad mozgását - anélkül, hogy ez valami számára kellemessel lenne összekötve. Neki a póráz csak negatív, mert semmi kellemeset nem nyújt. Csak korlátozást. Legközelebb tedd rá a pórázt és menjetek el sétálni. Két dolog történhet: 1.) a sok újdonság elvonja a figyelmét a pórázról. 2.) még mindig makacskodik. Ilyenkor jöhet némi finom kis erőszak: egy-két rántás és ha jön, jutifalat (csak hogy jól érezze magát :-)). Ezt csak rövid ideig, 10 perc kábé. Másnap ugyanez.

Volt egy bullmasztiff kölyköm. Nna, az nem makacskodott. Amikor először volt rajta póráz (kimentünk a kertből számára akkor még ismeretlen területre), először észre sem vette. Majd, amikor feltűnt neki, nekiállt rángatózni, megfojtani magát, közben úgy visított, mintha akasztanám és nyúznám egyszerre - én meg döbbentem álltam a történések előtt, mert életemben ilyet nem láttam. A lányom sírva könyörgött, hogy ne kínozzam a kutyát, a szomszédasszonyom kiszaladt, hogy miért ölöm... Pedig én nem csináltam semmit! Amikor már nagyon bántotta a fülemet a sivalgás, akkor szépen nyugodtan visszasétáltunk a kertbe. Kész voltam. Dehát egy 60 kiló körüli kutyát vagy kölyökkorban szoktatok pórázhoz, vagy soha a büdös életben. Épp ezért - félve ugyan, de - másnap is rácsatoltam a pórázt és kimentünk. És nem történt semmi! Soha többet nem szólt egy büdös szót sem, de ha meglátta a nyakörvet, már ült előttem és tartotta azt a nagy busa fejét, a póráztól meg egyenesen örömrohamot kapott. Hát persze, mert mentünk sétálni. :-)

Szóval, olyan kutya még nem született meg, aki ne szokna hozzá. :-)