A "tüköriskolákban" milyen viselkedési problémákkal rendelkező kutyákat raktak már rendbe és hogyan, illetve milyeneket utasítottak el?

A 12 éves kutyámnál konkrétan nem az oktató csinált a a dolgokat.

A szocializációt a terápiás kutyák oldották meg, az oktató "csak" azért volt ott hogy ha mondjuk a terápiás kutyára mégis rátámadna az agresszív kutya, akkor szétszedje őket, meg kicsit lejjebb tegye a kutyát rangsorban egy kis meghajtással, de itt ilyenkor mindig csak annyira hajtja meg a kutyát, hogy a terápiás kutyák tudják végezni a dolgukat, a többit az ebek intézik.

Ennél konkrétabban nem lehet leírni a szocializációt, mert tényleg esetenként más és más, de ez az alapja.

Értem. Akkor mielőtt azt a kannát így el elkönyvelnéd, hogy rossz kutya = kanna, jelzem, hogy a Tükör módszer egy igencsak fejlődésben lévő valami. Folyamatosan változik és szükség esetén saját magát is felülvizsgálja. A kutya/gazdi kiképzésen felül a háttérben komoly kutatómunka folyik. Ha egy kutyát ezelőtt 4 évvel kannáztak, lehet, hogy ugyanahhoz most más módszert használnának. És tapasztaltam, hogy nagyon emberfüggő is a dolog, mert nem mindegyik oktatónak vannak egyformán jó meglátásai, nem mindegyik alkalmazza helyesen a tanultakat. Nem akarom védeni őket, én is emberi problémák miatt hagytam ott egy Tükör iskolát, de amit ott tanultam, annak segítségével raktam rendbe a kutyámat. És láttam más gazdikat, akiknek nagyon bejöttek ugyan ezek az oktatók, tehát még az is lehet, hogy bennem van a hiba. Én nyugodt szívvel küldöm az érdeklődőket egy tükör iskolába, pedig lehet, hogy közülük se lesz mind elégedett, de ez akkor is így lenne, ha bárhová máshová küldeném őket.

Ha valaki képes magában szétválasztani az emberi és üzlei szempontokat a szakmaiságtól, akkor nem fog nagyot csalódni!

A netboard fórumon CéBogi név alatt a boxeres rovatokban megtalálod Bogi gazdáját, akik szerepeltek az egyik adásban, ő biztos tud mesélni.

Konkrét tapasztalatom nincs ilyen tekintetben a tükörsulival, mi az ovit megnéztük, nagyon nem tetszett, ott hagytuk.

a legtöbb viselkedészavarral nem tudnak mit kezdeni csak végigjáratnak 2 tanfolyamot az emberekkel aztán az meg néz nagyokat, hogy a probléma még mindig megvan!

bár a kutyája már ül, fekszik, marad, pacsizik stb. de semmi nem változott a viselekedése, pl. még mindig domináns, hiperaktív, agresszív, szeparációs szorongása van stb., csak a gazdi kifizetett egy raklap pénzt a semmire!

Természetesen, ha egy vérengző fenevaddal állítanak be hozzánk, hogy szeretnének tanfolyamra jönni, nem rakjuk be tanfolyamra póráz nélkül. Eljön szépen szocializációra, ott kiderül, hogy mennyire problémás, ezt kezeljük (igen, először pórázon, esetleg szájkosárral), aztán jöhet a tanfolyamra. Ha kell, akkor van kanna is, mivel ha emberre támad a kutya, nem tudjuk teljes biztonsággal büntetni, ha rosszul viselkedik úgy, hogy a csupasz kezünkkel bökdössük vagy húzzuk el az adott szituációból. Ilyenkor jól jön, ha egy kanna van a kezünkben, és azt kapja meg.:) Ha jól viselkedik, akkor kezdheti az alapfokot. Ha nehezen beilleszthető csoportba, mert nagyon domináns, akkor nincs rögtön elengedve, az elején hosszú pórázon van, és fokozatosan hagyjuk, hogy nagyobb teret kapjon.

Volt rá példa, hogy tőlünk is ment el gazda akár tanfolyam közben is. Az egyik ilyen azért volt, mert sokat hagyott ki, nem gyakorolt, nem fogadta meg az oktatói tanácsokat, és így nem működött a kutya. Így gondolt egyet és nem jött többet. A másik például azért ment el, mert a tanfolyam közben a kutyája egyre agresszívabban viselkedett más kutyákkal, a gazda sem volt a helyzet magaslatán, mert nem tartotta be a szabályokat, így az oktatók javasolták neki, hogy most hagyja abba, menjen el szocializációra, majd ha rendben van a kutya, akkor járja újra a tanfolyamot. Erre nem jött többet. És igen, olyan is van, hogy egy-egy gazda nem jön ki jól az oktatóval. Ez mindenhol előfordulhat.

Sikerörténetek: ez szerintem emberfüggő, hogy ki mit érez sikernek. A gazdák néhány hétvége után már arról áradoznak, hogy megváltozott az életük, mert már nem húz a kutya, el tudnak menni sétálni, nem szökik, nem lop az asztalról, le tudják tiltani a biciklisről, stb. Ezt mind nagyon nagy sikernek érzik, és ez a lényeg! Persze vannak kiemelkedőbb sikerek is, például egy kedves gazdi (körülbelül 50 kg-os nő) a hatalmas atomdomináns 1 év körüli németjuhász-roti keverékét hozta el tanfolyamra. A szocializáción már jól viselkedett, nem verekedett, tanfolyamon viszont az új falkában nekirontott a többi kutyának. Így jött a szájszíj, a póráz és a kanna. Néhány hétig reménytelennek tűnt, aztán lassan sikerült megválni a póráztól és társaitól, és gyönyörűen levizsgáztak. Aztán jött a középfok, megint új falkával, ott szintén gondok voltak. Itt is kellett a hosszú póráz, viszont ide már gyorsabban beilleszkedett, tanfolyam végére pedig póráz nélkül sétált a többi kutyával a terepfoglalkozáson.

Tudnék még sok ilyet mondani, de mindegyiknek ugyanaz a lényege: a gazda odajött egy halvány reménysugárba kapaszkodva, hogy a problémás kutyáján talán lehet még segíteni, és olyan változásokat sikerült elérni, amit nem is gondolt.

A szocializáció pedig nagyjából abból áll, hogy odajön egy neveletlen vagy "elrontott" kutya, aki tudja, hogy végtelenek a határai, hiszen a kedves gazdi mindent megenged. Arra számít, hogy ott is szabad neki mindent, aztán nagyokat néz, amikor a kiképzők felállítják neki a határokat. Van, amelyik tudomásul veszi, hogy "ja, basszus, itt nem szabad verekedni", és van, amelyik küzd. Miközben a kutya ezeket megtanulja, a gazda is megtanulja a határok felállításának a módszerét alkalmazni, és megtanul együtt dolgozni, együtt élni a kutyával.

De valószínűleg hiába írtam le ezeket, mert amíg nem vagy ott, nem fogod tudni elképzelni és teljesen megérteni.

Bocsánat, hogy ilyen későn írok, csak most vettem észre a kérdésedet. Talán még érdekel a válaszom.

Én egy agresszív kutyával kerültem a suliba és egy jól szocializált ebbel "jöttem ki". Mi is terápiára jártunk. A kutyám akkor 7-8 éves, menhelyi nagytestű keverék, szó szerint meg akarta enni a kistestűeket, de minden kutyához úgymond pusztító szándékkal közeledett. A terápia előtt még, amikor csak megnézték a kutyám viselkedését, rögtön mikor először lépett fel agresszívan, egy komoly büntetés következett. Az oktatók sorfalat alkottak, együttesen végezték el a fegyelmezést. Ezzel gátolták a kutyám agresszív viselkedését, a támadási szándékát. Csak ezután kezdődött el a terápia. Jól szocializált, remekül kommunikáló kutyák vannak jelen a terápiás csoportban. Van, amelyik passzív domináns, van, amelyik behódolóbb, teljesen változó. A fontos tulajdonságuknak csak annak kellett lenniük, hogy jól ki tudják oldani a feszültséget a fajtársukból, jó legyen a probléma megoldó képességük és képesek legyenek szabályokat, kiváltságokat felállítani. Eleinte pórázon volt a kutyám, szájkosárban. A támadási, agresszív reakciókat tiltani kellett nekem is nála, de ha közeledett más kutyákhoz, ha elkezdett velük kommunikálni, azonnal dicséret járt. Ehhez klikkert kellett használnom, remekül bevált. Így azonnal tudtam jelezni, hogy ezt a viselkedést támogatom, ez a követendő. Pár hét után lecsatolhattam a pórázt, de a szájkosarat még nem. Azt csak úgy 2 hónap után lehetett levennem. Összesen ha jól emlékszem, 4-5 hónapot töltöttünk a terápiás csoporttal. Ez alatt én is rengeteget tanultam, mindenben, az otthoni, városi és séta közben felmerülő problémák megoldásában is korlátlan segítséget adtak a terápiás oktatók, a kutyám is hihetetlen módon fejlődött. Ami azelőtt soha nem történt meg, elkezdett játszani a fajtársaival. Mikor kiengedtek minket, szinte azonnal kezdtem az alapfokú tanfolyamot, eleinte még szájkosárban, de szabadon, később már anélkül. Végül elvégeztük a középfokút is, akkor már tökéletesen tudott kommunikálni a kutyám, bár még mindig hihetetlenül domináns volt. A lényeg, hogy a suli által kaptam egy tökéletesen szocializált, fegyelmezett, kontrollálható ebet. Az hülyeség, hogy a kutya miatt küldenének el valakit a suliból. Annak már én is tanúja voltam, mikor egy középkorú hölgyet kértek fel, hogy hagyja el a területet és lehetőleg ne jöjjön vissza. A hölgy nem volt hajlandó leszokni az általa helyesnek tartott nevelési technikáról. Időnként erősen ráütött, belerúgott a westiébe, gyakran előfordul, hogy fegyelmezésként leszorította a földre. Ezt a suli nem tolerálja, érthető módon.

Sajnos a kutyám már nincs jelen, daganat miatt el kellett altatnom 3 éve. A mostani kutyámmal már a kezdetektől ide járunk, és hihetetlen dolgokat sikerült vele elérnem. Minden problémánál segítettek a megoldás megtalálásában, és a gondok megszüntetésében.

És valóban érdemes lenne kilátogatnod a sulira. Ez teljesen ingyenes, legfeljebb a benzin árát kell kifizetned.