Nem tulajdonítanak a mai tenyésztők egy kicsit túl nagy jelentőséget a kiállítási eredményeknek?

Lehet, hogy valaki akár hetente is elmegy kiállításra, de a hét maradék 6 napján csak az számít, hogy mennyire tud együtt élni a kutyával, az, hogy mekkora a fehér foltja, vagy mennyire magasan tűzött a farka, elég keveset számít. Tudom, hogy a jó tenyésztő a jellemet is nézi. De én nem nagyon tudok abban hinni, hogy ez 100%-osan működik. Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen könnyű egy kisebb (nagyobb...) jellembeli hiányosságot elbagatellizálni, ideológiát gyártani hozzá. Olyan hiányosságokat, amik eleve kizárnák a kutyát a tenyésztésből, ha a kutya az eredeti feladatát végezné. Ha minden tenyésztő ennyire figyel a jellemre, miért van egyre több verekedős golden, vihartól félő kuvasz stb? Tegyük fel, hogy minden tenyésztő a fajtáért dolgozik, nincsenek törzskönyves szaporítók. Akkor is úgy gondolom, hogy a csak kiállításra tenyésztésnél könnyen eltorzul a jellem. Mert az egyik kutya még csak egy nagyon kicsit volt rosszabb idegzetű, mint a fajtársai, még nem okozott problémát, de nem szelektálták ki, mert ez még nem olyan nagy baj, csak sajnos a generációk alatt felhalmozódnak a problémák. Én azt mondom, hogy a tenyésztésben a mérhető eredmények számítanak, amit csak rámondunk a kutyára, az nem jelent semmit. Ha tehát én azt mondom, hogy a kutyám jó idegrendszerű, nem kell elhinni. Akkor kell elhinni, amikor minimum egy karakterteszttel bizonyítani tudom, hogy az. Erről a jelenségről beszélek: [link] A cikk a 80-as években íródott, de még mindig ugyanolyan aktuális. Rokonaimnak van egy törzskönyves, jó helyről vett labradorjuk. Szeretnének tőle almot. Csak az a probléma, hogy képességvizsga kell a tenyésztéshez, viszont a kutya semmilyen érdeklődést nem mutat a vízbe dobott tárgy iránt. Milyen labrador az ilyen? A tenyésztőknek, akik hosszú generációkon keresztül kiirtották belőle azt, ami a vadászkutyát vadászkutyává teszi, semmilyen lelkiismeret furdalásuk nincs? És az még csak a jobbik eset, ha a kutya csak az apportkészségét veszíti el, örülhetünk, ha nem jár úgy, mint a cikkben tárgyalt harapós magyar vizsla. De tudom, hiú remény azt megkövetelni, hogy minden tenyészkutyával dolgozzanak, legalább a munkavizsgát tegyék le. Viszont egy BH-vizsgát minden tenyészkutyával le kéne tenni, mert ez megmutatja, hogy a kutya képes megtanulni alapvető vezényszavakat, képes viselkedni városi környezetben. Mert ma már ez sem egyértelmű. Sok tenyésztő természetesnek veszi, hogy a kutyáit másra nem tanítja meg, csak arra, ami a kiállításhoz kell. De a kiállítás sem helyes irányba viszi a fajtákat. Gondolom ezt sokan ismerik: http://www.youtube.com/watch?v=cIaM3hYFszc A műsorral, amiből ez a részlet származik, nem értek mindenben egyet, de azért sok dologban igenis igaza van. Pl. a linkelt részlet nagyon elgondolkodtató. A bíró, aki nyilatkozik, azt mondja, hogy ez a korrekt német juhász testfelépítés, közben a vak is látja, hogy köszönő viszonyban sincs az eredeti fajtával, ráadásul fájdalmai is vannak. Hová halad a kutyás világ? Mi lesz így a fajtákból? Tenyésztők, térjetek már észhez! Azt mondjátok, ne a külső, hanem a belső tulajdonságok alapján válasszunk fajtát. Akkor miért a külső tulajdonságokra szelektáltok?

Ne értsetek félre, nem a kiállítások ellen beszélek. Fontosnak tartom őket, hiszen így nem lehet bármilyen kutyára rámondani, hogy x fajtához tartozik. És az sem lenne jó, ha venni szeretnék pl. egy yorkie-t és felnőtt korára a yorkie-m 50 kilósra nőne. Vagy venni szeretnék egy kuvaszt, hogy őrizze a házamat, de nem nő 20 kilósnál nagyobbra. Sok fajtánál a munka segítségével meg lehet őrizni az eredeti testfelépítést, de sok esetben az eredeti munka már nem léteik vagy nagyon megváltozott. Pl. magyar agár: a pályaversenyzés más felépítést követel meg, mint az igazi vadászat, ezért elkezdtek angol agárra hasonlító kutyák születni. Vagy kánaán kutya: páriakutya volt, ezért a városi környezetben magától nem fog megmaradni az eredeti felépítés, hacsak nem viszik kiállításra. Én is járok kiállításra, bár nem tenyésztek. Kiállításra tenyészteni még mindig sokkal jobb, mint cél nélkül összepároztatni a kutyákat. De ne az legyen a kutya értékének legfőbb meghatározója, hogy hány CAC-ot ért el!