Akik mentették a kutyájukat, milyen körülmények közül került hozzátok?

Szia!:)

Etológiát ebben az országban csak az ELTÉn tanulhatsz, előtte el kell végezned a biológiát, és onnan szakosodhatsz:)

Mit kezdhetsz vele?...

cikkeket, könyveket írhatsz, iszonyú érdekes kutatásokat, kísérleteket végezhetsz...

Szerencsére ebben mi magyarok elég jók vagyunk, sőt, az élen járunk, így külföldre is előszeretettel hívnak etológusokat előadást tartani...

Részt vehetsz különböző szervezetek (pl. Kutyával az emberért) tevékenységében...

Ha ennyire szeretsz a kutyák közelében lenni - de mint írtad, az állatorvosi már kilőve, tehát felteszem az etológia is -, akkor még mindig jelentkezhetsz a most induló tükör módszeres kiképzésvezetői tanfolyamra!

Így szeptembertől akár gyakorló kiképző is lehetsz!:)

Sok sikert!:)

(A többi kutyámról tegnap nem tudtam képet feltölteni, de ma este ha lesz időm, meg nem túl nagy a kép, akkor teszek fel róluk is, nagyon vicces szerintem a 8 kilós Mogyoró és a 60 kilós Rasid együtt...:D

A többi kutyus is gyönyörű, pláne Chester elképesztő változáson esett át, nagy gratuláció mindenkinek a szép eredményekért!:)<3

Az én mentett kutyosomnak nem volt rossz sorsa, most is mégcsak 4 hónapos. Születése után nem tudni, hogy mit evett, valószínűleg gondozta az anyja, de az is utcai kutya lehetett. Néhány hetes korától kb 2 hónapig kóborolt egyedül, majd menhelyre került, pontosabban ideiglenesbe két hétbe. Mi itt a gyik-en találtunk rá, rögrön tudtam, hogy ő az így már egy hónapja nálunk van. Kicsit még bozonytalan de dolgozunk rajta :).

A másik kutya az egyik eddig barátunkról került hozzánk. Ez az ember azt állítja magáról hogy tenyésztő, csak épp nincs se kennele, se semmije, magukat is alig tudják eltartani, de van vagy 60 kutyájuk. Egy alom kiskutyának kb 2 m2 jut, be vannak zsúfolva, a nagykutyák láncon vannak, a kajáról ne is bezséljünk. És kimentünk hozzájuk, megláttuk a kicsiket, és beléjükszerrettünk. Beindult a gazdikeresés, de nem jártunk túl sok sikerrel: rá 2 hétre újabb alom született más kutyáktól aztán rá 1 hónapra megint, és így tovább. Már többször be is perelték őket, de eddig mindig megmenekültek. Na a lényeg, hogy mi is elhoztunk egy kicsit :), így megmentve egy másik kutyát. A 3. Kutyus pedig fajtatiszta, őt már vettük. Pontosabban először őt vettük, utána pedig befogadtuk a másik kettőt :).

Coelia!

Ha eddig még nem jártatok sikerrel, javaslom (illetve kérem), írjatok egy levelet a Canispronak!

Írjátok le, hol, ki, milyen körülmények között tartja a kutyákat!

Valamivel profibbak, és komolyabban veszik az ügyet, mint a polgármesteri hivatal...

mi egy ideiglenes befogadótól hoztuk Sütit (az előző válaszokban az övék Chester,Betti és Abu) most 1,5 éves ivartalanított szukácska :D örökké hálás leszek érte, egy igazi gyöngyszem :D

itt még nem nálam volt: [link]

itt először aludtunk ott barátnőmnél (végre teljesen szobatisztán 3 hét után): [link]

1 évesen esti séta közben (azért van rajta hám hogy rátehessem a villogót ha elengedem): [link]

és most a nagylány : [link]

Kedves kérdező! Ez a mondatod megsiratott: "Ha már ilyen sok esélyt kapott az élettől, akkor biztosan oka van, hogy még életben van!"

És mintha a próféta szólt volna belőled...néhány napja kiközvetíttettem Németországba egy alapítványon keresztül. Tegnap szóltak, hogy gazdira talált. Egy olyan családhoz kerül, ahol szintén van egy Magyarországról származó nagyon problémás kutyus, akit az óta rehabilitáltak. Ennél hozzáértőbb gazdikhoz nem is kerülhetne. Egyszerűen nem tudom elhinni! Itt az ok, amiért életben kellett maradni :)

Én mikor albérletbe összeköltöztem párommal, ott volt egy öreg, 10 éves puliXcsau-csau keverék kan kutyus.

Azonnal elvettük a főbérlőktől (akik mellesleg rokonok sajnos), választás elé állítva őket: vagy feljelentem őket a kutya be nem oltásáért, és többszörös állatkínzásért, vagy lemondanak róla és nekem adják. El sem gondolkodtak rajta, megkaptam azonnal..

Az előző 10 év tartalmából:

A kutya egy rokonnál volt, ahol ütötték-verték, mivel nem lett megtanítva a kutya dologra, mégis elvárták tőle, és mivel nem csinálta, ezért mindig megütötték.

Ezt 2 év után megunták, így meg akartak tőle szabadulni, elvitték autókázni, majd az autópálya kellős közepén kirakták. Több száz méteren át futott utánuk a kutya a betonon kétségbeesve a kocsik között, mire megsajnálták és mégis visszavitték.

Otthon folytatódott a verés, és ki akarták tenni a szűrét, de anyósomék sajnálatból befogadták magukhoz a kutyát. Ekkor került 80 centis lánc a nyakába, és egy szigeteletlen, lyukas "ház" volt mindene a kutyának. A kutya csont sovány volt és hosszú szőre ellenére a szeles, átázott, csurom víz "házában" minden télen vacogva töltötte mindennapjait. Hosszú bundája ápolatlanul óriási filcekben zavarta a kényelmes létben, mozgásban.

Ételt és vizet hol kapott, hol nem, ha elmentek hazulról nyaralni, volt hogy hosszú napokig (majd egy hétig) étlen-szomjan volt a kutya!!

Persze Bogár kutyus még így is hálás szívvel kis fiatalként próbált jó kutya lenni. Akár hányszor kimentek hozzá enni adni, azonnal csóvált, ugrált örömében. A jussa is meg volt érte: "Ne ugrálj te büdös kutya!" és vagy lepofozták, vagy belerúgtak (inkább az utóbbi).

10 év alatt olyan szinten elveszítette a bizalmat az emberek iránt és annyira szocializálatlanul elvadult, hogy emberre kutyára egyaránt támadt, az enni adó kézhez odakapott, és nem lehetett a közelébe férkőzni.

Itt van néhány kép is róla:

Itt lett életében először megnyírva az első tavasszal, amikor hozzánk került: [link]

Ez pedig egy előtte-utána kép: [link]

Mindennek 2 éve. Bogár kutyus most 12 éves nyugdíjas kutya, aki azóta 12 évesen kijárta a tükör módszeres alap (97 pont) és középfokot (95), egy szocializáció után, és a világ leghálásabb, ám kissé magának való, rigolyás öreg, akit imádunk! :)

Van 2 saját kutyánk és mindig voltak mellettük mentett kutyán is. Most nem régen mentett 2 kutya történetét írnám le...

Az egyik kutyus egy Puli-Tibeti terrier keverék 4 éves kan akit 1 éve egy idős bácsinál találtunk. A kutya ól nélkül volt megkötve egy 2m-es vastag láncra. Enni nem kapott csak hébe-hóba vizes kenyeret. A filces bundája az esőkben mindig ázott és persze úgy szívta magába a vizet mint a szivacs. Aztán lesoványodva találtunk rá. Csak a szőr volt rajta nagy amúgy a csípője, bordája, mindene kilátszott. Felkelni nem tudott még a fejét sem tudta felemelni. A hasa alja nagyon büdös pisi szagú volt szegény mindig maga alá pisilt amit a szőre meg beszívott. A gazda persze örömmel oda adta nekünk a kutyát. Hazavittük, etettük aztán rá egy hétre szépen lenyírattuk a kutyust. Aztán elkezdett hízni, bízni bennünk és persze örült a másik 2 kutyánk társaságának és, hogy van egy csomó kipokrócozott ól, kosár ahova fekhet. De minden zajtól, félt, póráz hírtől sem ismerte. Minden nagyobb váratlan zajra össze pisilte magát. Hozzá kellett szoktatnunk mindenhez. De végül szépen feloldódott és egy nagyon kedves bújós kutyus lett belőle. 1 évet töltött nálunk 2 hete vitték el végleges gazdái akikkel most is tartjuk a kapcsolatot.

Az új gazdikat már tényleg nagyon megérdemelte ennyi megpróbáltatás után. Ott kinti-benti kutyus lett.

Arról nincsen képem, hogy milyen volt de ilyen lett:

[link]

Másik befogadott kutyánk egy Német juhász kölyök volt kb. 5-6 hónapos. Csont soványan egy parkolóban találtuk onnan hoztuk haza. A feje és a teste tele volt sebekkel. Mikor hazaértünk az autóból alig akart kiszállni gondolom azt hitte, hogy mi is ott hadlyuk valahol. De aztán végül kivettük. A többi kutyusunk ismerkedni akart vele, de nagyon félt tőlük. Össze pisilte magát és mikor a többi kutya meg akarta volna szagolni akkor meg vicsorgott. Aztán 2 napra rá már velünk szemben már szépen feloldódott de a többi kutyával nem tudta, hogy hogyan kell játszani vagy egyáltalán ismerkedni. Nagyon nehéz volt számára megtanulni a társas viselkedést. De végül 2 hónap árán sikerült neki. Megtanulta, hogyan kell viselkedni más kutyákkal, játszani, ismerkedni. Megtanulta az alap parancsokat szépen sétálni pórázon. (És azt kifelejtetem az előző kutyusnál...)

Egy nagyon kedves és okos kutya lett belőle is aki jó házőrzőnek bizonyult már ilyen fiatalon is. Ő hamar gazdit talált az egyik ismerősünk vette magához akinél nagyon jó élete van. Egy hatalmas kert ahol szaladgálhat, kinti-benti kutyus lett ő is.

Ő róla nincsen képen, hogy milyen lett de ilyen volt:

(Itt 1 hete van nálunk még)

[link]

És egy hónap múlva: [link]

Előző kutyámat alig fél évesen hoztam el az Illatos útról, fél évig küzdöttem vele, amíg megtanulta, hogy itt senki sem fogja bántani. Haláláig rajta voltak az ütésnyomok. Nagyon idősen ment el örökre.

A mostani története sem mindennapi. Keresgéltem a menhelyeken, nem jött össze a kapcsolat. Aztán más célból jártam többször is egy menhelyen, önkéntessel sétált egy fiatal, soványka kutyus. Egyenesen jött hozzám, úgy üdvözölt, mintha nagyon régen ismerne. Aztán én is sétáltam vele, többször is, néhány napja elhoztam. Barátságos, szeretetéhes kutyus, alig egy éves, még kamaszhangon ugat, öleget, osztja a puszikat, szájába veszi a kezemet, de nem harap. Még vannak vele gondok, pl. keresztbe megy pórázon, de majd kialakul minden.