Kényszer alkalmazása kutya neveléséhez, tanításához, kiképzéséhez?

Én használok és szerintem szükséges is. Van egy pont amíg elég a pozitív megerősítés a nevelésben, de egy ponton túl ezt negatívval is meg kell erősíteni.

Persze vannak olyan kutyák akiknek áldott jó természete van és semmi szükség ilyenre, de a többségük nem az. Pl már kis korban le kell szoktatni őket a felugrálásról (oké, nem vesszük figyelembe, ez kényszermentes), de a harapdálásról csak kényszerrel és negatív megerősítéssel lehet leszoktatni a kutyát. Ha valaki sportszerűen akarja csinálni az ÖV-t, engedelmest... (pl. obedience, munkakutya versenyek), akkor ott sem lehet csupa jutalomfalattal előrehaladni egy idő után. Alapozásnak persze jó ezt nem vitatom, de a 2 együtt tökéletesen kiegészíti egymást.

Nem verem a kutyát sose, nem is fogom, de ha szükséges akkor ráteszem simán a fojtót (amúgy is ezt preferálom, mert könnyebben és gyorsabban rá lehet tenni és nekem tetszetősebb).

Tanításnál sem használom a lenyomkodást, nem kényszerítem bele az elvárt pozícióba, de pl ha nem akar leülni akkor van mikor picit ráütök a fenekére, vagy megnyomom, hisz tudja mit várok el tőle és ha valamit mondok neki annak a teljesítését elvárom.

(lehet lepontozni)

csak pozitiv megerősitéssel nem lehet kutyát nevelni, mert ahogy meglát valami érdekesebbet otthagy a fenébe. Én azt gondolom, hogy olyan 1 éves kora körül, már igenis lehet, és kell a nemkivánatos viselkedést büntetni.

A szöges, elektromos egy nagyon hasznos kiképző eszköz, de csak azoknak a kezében, akik ezt megfelelően tudják használni. Aki lefujjogja, az még nem találkozott igazi ösztönerős kutyával.

Van egy yorkim egy bernáthegyi méretű egoval.

Földre leszorítást számos alkalommal kellett már használni, mert néha kialakított kényszeres cselekvéseket. Például ha megszólalt a csengő, őrjönge az ajtónak csapkodta magát és megpróbálta feltépni az ajtót. Ezt akár fél órán keresztül is képes volt csinálni.

Nem segített más, csak az, ha leszorítottam és úgy tartottam, amíg el nem ernyedt. Lassanként leszokott róla.

Illetve nálam az erős, szándékos harapás az, ahol nincs kecmec, egyetlen eset, amikor fizikai erőszakot alkalmazok.

Egy másik kutyám, aki azóta a szüleimnél maradt, egyszer megharapott kölyökkorában. Azonnal kapott egy akkora pofont, hogy felborult. Soha többet nem próbálkozott ilyennel, még pánikhelyzetben sem.

Más helyzetekben szerintem bőven elég a szóbeli dorgálás, esetleg a nyakbőr megmarkolása. Nem erősen, a kutya érti a célzást már abból is, ha csak megfogom.