Szerintetek kéne a kisgyerekes anyukáknak oktatás, hogyan viselkedjenek a gyerekeik a sétáló kutyákkal?

Ha nekik igen, akkor bizony a kutyák gazdáinak is kéne! Én kutyás vagyok, és vannak pici gyermekeim is. Mivel ismerem a kutyákat én megtanítom a gyermekeimnek mit lehet, mi az ami veszélyes, és mit illik. (kérdés nélkül "letámadni" egy kiskutyát nem veszélyes, de nem illik)

Viszont szomorú, hogy egyes kutyatartók mennyire felelőtlenek! Családiházas övezetben lakunk, sétálok a gyerekekkel. Nagyobbik motorral mellettem, kicsi a babakocsiban. Rohan felénk egy németjuhász keverék (szóval nem egy zsebkutya, akit arrébb pöccintek az 50 kilómmal), gazda egy sarokkal lemaradva üvölt a kutya után, majd nekem, hogy "nem bánt". Ja, aztán, ha mégis, úgy jártam!

Másik eset! Bent vagyok a játszótéren, és arra leszek figyelmes, hogy egy lány lohol az igencsak nagytestű kutyája után, és teli torokból üvölti a sarkon álló idős bácsinak, hogy "vegye fel, mert megharapja!". A bácsi egy kis szobacirkálóval volt. Hát, ez is egy remek példája a felelős állattartásnak!

Nem kéne senkinek, semmilyen oktatás, ha az emberek betartanák az együttélés alapvető normáit! Dehát sajnos a többség magasról tesz rá!

(sorry ha vannak elütések, de telefonról írtam, és néha mellé ütök)

Nem, utolsó 2 válaszoló. Mivel az utcán, a városban stb. nem egymás mellett kéne élnünk, hanem egymással. Van különbség.

Igen, kéne oktatás, de nem csak az anyukáknak. A legtöbb kutyásnak fingja sincs a saját kutyája igényeiről sem, nemhogy általánosan a kutyákról...

Az én kutyám ritkán van pórázon. Lehet lepontozni, de attól még én tudom, hogy milyen iszonyatosan szófogadó a kutyám. Egy imádni való yorkshire terrier, az első szavamra láb mellett van, és leül.

Ha oktatást nem is, de a szülőknek tudniuk kellene, hogy hogyan kell viselkedni egy kutyával, és ezt elmagyarázni a gyereknek. Nem kell megijedni, nem kell elrohanni sikítva, de nem is szabad hirtelen nyúlni egy kutya felé. Megállni, hagyni, hogy a kutya megszaglássza a kezét, és utána lassú mozdulattal lehet nyúlni felé. Nagyjából ennyi a titok.

De egy olyan szülő, aki alapból nem szereti a kutyákat, inkább elcibálja a gyerkőcét is, ahelyett hogy időt és energiát fordítana rá, hogy elmagyarázza.

Az emeletünkön lakik egy pár, van egy 3 éves kislányuk, aki 1-2 évesen imádta a kutyámat, mindig jött volna simizni, de soha nem engedték. "most nem, mert megyünk a boltba, ott élelmiszerek vannak, és azt nem szabad olyan kézzel megfogni" És ilyen hülyeségek kíséretében mindig elhúzták a kutyámtól, mostanra a kislány nagy ívben elkerül minden kutyát. Nem csodálom, hogy az ilyen gyerekek visítva rohannak el, ha kutyát látnak. Nem azt mondom, hogy minden gyereknek szeretni kell a kutyákat, de attól még nem kell abnormálisan viselkedni egy kutya láttán...

Mindenképp.

Pontosabban nem az anyukának, hanem első sorban a gyerekeknek (az anyuka bevonásával). Mi csinálunk ilyesmit a Gödöllői Kutyasport Központban. Járunk általános iskolákba, és tanfolyamokat is indítunk gyerekek részére.

Én nem szeretem, mikor a kutyámhoz visítva odaszaladnak, hogy "jujj, kutyuuuus, simogassuk meg", és rögtön kapkodnak a fejéhez, hátuljához.. Szerencsére az én kutyám jól szocializált, és nem kap oda a gyerekeknek, imádja őket, de akkor is csak egy kutya.

Ha nem megfelelően van a kutya szocializálva, könnyen megharaphatja a gyerekeket, ami bizony komoly dolog.

Én ilyenkor a gyerekeknek szoktam elmagyarázni, hogy ilyet nem szabad csinálni, és legközelebb, ha kutyust szeretnének simogatni, akkor mit csináljanak, és meg is mutatom nekik, és ki is próbálhatják a kutyámmal.

Szerintem ez a gyerekek biztonsága érdekében muszáj megtanítani nekik, hogy hogyan viselkedjenek idegenek kutyáival.

Nem, utolsó 2 válaszoló. Mivel az utcán, a városban stb. nem egymás mellett kéne élnünk, hanem egymással. Van különbség.

Bocs, de nem értem mivel nem értesz egyett! A kutyákat igenis pórázzal kell sétáltatni, mert te hiába tidos, hogy jól nevelt a kutyád, más ezt nem tudja, és félelmet kelthet benne a szabadon sétáló kutya. A gyerekeket pedig szintén nem kell ész nélkül odaengedni minden kutyához, hanem szépen megfogni a kezét, és csak akkor odaengedni, ha a gazdi rábólint. Ez az egymással élés alapszabálya.

Én kutyás vagyok, nem félek tőlük, de van olyan ismerősőm, aki szabàlyosan elsírja magát, annyira fél a kutyáktól.

'A kutyákat igenis pórázzal kell sétáltatni, mert te hiába tidos, hogy jól nevelt a kutyád, más ezt nem tudja, és félelmet kelthet benne a szabadon sétáló kutya. A gyerekeket pedig szintén nem kell ész nélkül odaengedni minden kutyához, hanem szépen megfogni a kezét, és csak akkor odaengedni, ha a gazdi rábólint. Ez az egymással élés alapszabálya.

Én kutyás vagyok, nem félek tőlük, de van olyan ismerősőm, aki szabàlyosan elsírja magát, annyira fél a kutyáktól.'

Ebben egyetértünk. Bocs, hogy félreértettelek, de az előző hozzászólásból számomra nem ez jött le, hanem az, hogy sz@rjuk le egymást, kit érdekel a másik, csak az enyém a lényeg.

Hozzáteszem, bizonyos körülmények között én is sétáltatok kutyát póráz nélkül. Amint idegen embert látok, azonnal visszahívom őket. Nekem ebből még soha nem volt problémám. Sőt, sokan megköszönik, pedig szerintem ennek természetesnek kéne lennie.

Bizony, nem ártana! De ezt még nehezebb és bonyolultabb lenne bevezetni, mint azt, hogy egy kísérőkutya-vizsgával rendelkező kutya mentesülhessen az idióta póráz- és szájkosár kötelezettség alól!

Inkább úgy tudnám elképzelni, hogy az óvodákban és az általános iskolák alsó osztályaiban lennének "kutyás" foglalkozások KÖTELEZŐ jelleggel...mint ahogy megtanítják az oviban már a legalapvetőbb közlekedési szabályokat, táblákat :)

És nem tudom, hogy miért kellett leszólni a Kedves 2. válaszolót, teljesen normális és reális felvetést írt le.

Ahogy sok gyerek teljesen őrült módon közeledik a kutyákhoz, addig rengeteg neveletlen, rakoncátlan, rosszabb esetben agresszív kutya rohangászik póráz, vagy a legrosszabb, ha gazda nélkül!

Volt olyan, hogy egy nem kutyás rendezvényen mentünk roti-nj keverék kutyámmal pórázon-haltiban, és egy gyerek hátulról "rávetődött", belecsimpaszkodott, hogy "jajj, de cuki"...ekkor volt nálam a kutya 3 hónapja, épp, hogy megismertem a természetét. Simán visszakaphatott volna a gyerekre még azelőtt, hogy látta volna, ki és mi "kapta el"...ezt el is mondtam a kedves szülőnek, mire ő: "ha harapós, tegyek rá szájkosarat!". Nem, nem harapós, de VÉDEKEZHET!!!

És olyan is számtalanszor volt, hogy szabadon, de gazdával sétáló/pórázon sétáló/önsétáltató kutya támadt a kutyámnak...a gazdit elrántotta pórázzal nem egyszer egy kutya, és még a gazdinak állt feljebb, hogy én miért viszem póráz nélkül, miért pont arra megyek egy délután többször is kutyával, ahol ő van: teszem hozzá, közterületen piált...no comment :D

Tehát SZEMLÉLETVÁLTÁS kell!

Én sem túl sűrűn rakok a kutyára pórázt...aki beszól, az nem félelemből, hanem GYŰLÖLETBŐL, ROSSZINDULATBÓL teszi!

Múltkor egy padon ültem a Duna parton, Argos szimatolt a környéken, jött egy bringás anyuka kisgyerekkel, és messziről szólt, hogy "legyen szíves megfogni a kutyát": azonnal odahívtam és lefektettem! Anyuka megköszönte!!! Ez ritkaság, sajnos :( Ha illedelmesen és normális hangnemben szólnak, azonnal megfogom Argos-t, de ha idiótán reagálnak, én is tudok az lenni :)

TOLERANCIA kell minden fél részéről...