Hogyan zajlik az oktatás egy kutyaiskolában?

Rengeteg típusú kutyasuli van. Van, ahol még mindig a hagyományos szellemiségben nevelik, tanítják a kutyákat, a normálisabbakban már fejlettebb módszereket használnak, de még ezek között is számtalan fajta módszer található és nem mind jó vagy hatásos, sőt. Ha mondasz egy konkrét kutyaiskolát vagy módszert, szellemiséget, úgy könnyebb lenne válaszolni a kérdésedre.

Egyébként nagyon sok embernek nem válik be egy-egy suli. Tudom, nálunk is sok gazdi van, akiknek a kutyája problémás volt, elrontott egy másik iskola miatt.

Hát én egy "hagyományos" iskolában voltam a kutyámmal, igazából csak kíváncsiságból, mert házilag már megtanítottam "mindenre"...

Ott az a fajta oktatás volt, hogy körbe-körbe sétáltunk a kutyákkal, vezényszóra ültetés, fektetés, helyben maradás, fordulás, stb. Aztán a végén játék és pár agility akadály.

Hát én csak a saját kutyám nevében tudok szólni, de ő halálosan unta, kivéve a játszós-ugrálós részt. Mivel klikkerezéshez és bonyolult feladatokhoz szokott, az ül-fekszik nem kötötte le igazán. Tévedés ne essék, kezdő csoportban voltunk, és nem is volt célunk az intenzív tanulás, meg nekem nem jön be ez az engedelmességi, jobbraát-balraát stílus. Az oktató viszont a munkakutyás vonalat képviselte, ami véleményem szerint nem nyerő egy falka kistestű házikedvencnél. (De ez már szervezési hiányosság, mert a másik kiképző velünk párhuzamosan agilityt oktatott.)

Sajnos tükör iskola a mi környékünkön nincs, pedig az nagyon érdekelne, ott legalább a kutyám is, én is tudnánk tanulni. :)

A hagyományos típus csak a feladatokra megy rá, arra, hogy a kutya a trükköket minden körülmények között végrehajtsa. Én csak látogatóként vettem részt egy-egy foglalkozáson hagyományos suliban, a kutyámat nem akartam ennek kitenni. A kutyák hihetetlen stressz alatt dolgoztak.

Jellemző erre a módszerre a kutyának a belekényszerítése a feladatokba. Most konkrétan pl. a fenék lenyomós, földre szorítós, póráz rángatós "nevelésre" gondolok.

A modernebbeknél (én speciel tükör sulis vagyok) a feladatok csak másodrangúak. A hangsúly a valódi nevelésen van, azon, hogy a kutya és gazda között a viszony a lehető legjobb legyen, hogy a kutyát kezelni és kontrollálni lehessen mindig, minden körülményben, hogy be tudjon illeszkedni a mostani városi környezetbe is. A gazdát tanítja meg főleg arra, hogy hogyan tud kommunikálni eredményesen a kutyával.

Nálunk első mindig a viszonyrendezés és életmód. Csak ezek után jön a tanítás - klikkeres. Viszont a tanítás inkább játék a kutyáknak, kikapcsolódás. És még nálunk az nagyon jellemző (amit eddig sajnos egyetlen iskolában nem láttam még), hogy minden gyakorlat, kivéve a pórázfegyelmet, szabadon történik. A kutyák végig szabadon mozognak, dolgoznak. Nem a póráznak kell lennie a fegyelmi eszköznek vagy visszatartó erőnek náluk.

Persze ez a suli inkább a nehéz esetekre, komolyan problémás kutyákra specializálódott. Azokra az esetekre, amik máshol reménytelenek már.

Igazából tényleg iskolától, de még azon belül is kiképzőtől függ. A teljesen régimódi iskolákban, ahogy említették keményen rámennek az alapengedelmes részre, a feladat megoldását helyezik előtérbe minden áron. Tehát ha rangsor problémák vannak és a kutya ezért nem engedelmeskedik, kap egy szöges/fojtónyakörvet jól megcibálja a gazda és muszáj csinálnia, de ettől még nem fogja tisztelni, normál körülmények közt mondjuk új feladatnál ugyanúgy ellenáll. A modernebb felfogású iskolákban már inkább rámennek a kutya-gazda viszony rendezésére, elmagyarázzák mi a helyes megtorlás, dícsérés, mi az amit megengedhetsz a kutyádnak és mi az amit semmiképp nem szabad szó/büntetés nélkül hagynod.

Különbségek persze itt is vannak. Van ahol csak klikkeres oktatás folyik, van ahol nem, de pozitív megerősítéssel tanítanak és vannak olyan sulik is ahol vegyesen. Tehát alapban nincs klikkeres képzés (mert nem erre van igény), de ha szólsz, hogy szeretnéd használni, akkor segítőkészek, megtanítják a használatát és onnantól kezdve te úgy dolgozol az órán is a kutyáddal.

Mi egy átlagos suliba járunk, igaz még csak ovizni, a képzési módszert nálunk megpróbálják kutyára illetve gazdára szabni. Nagyon komoly munkakutyákat (többszörös címgyőztes) volt szerencsém gyakorlás közben látni, örömmel dolgoztak, klikkerrel, mindenféle erőszak és stressz nélkül.

Az ovis részhez jobban hozzá tudok szólni:

Nagyrészt szocializáció, pórázon és anélkül is gyakorlunk, nekem nagyon szimpatikus. Az egyetlen hátránya, hogy nincsenek csoportokra szedve a kutyák, mint a tükörsuliban, de ha a kutya domináns viselkedést mutat akkor a gazdinak kell rendbe tenni (persze szólnak, hogy mit, hogyan és miért kell csinálni).

A tükrös ovit is kipróbáltuk, mert a suli nagyon szimpatikusnak tűnik, de az nem jött be. Sokkal kevesebb feladatot csináltunk a kutyával és ha rosszalkodott, akkor senki sem hívta fel a gazdi figyelmét, hogy "Hé, szólj rá, ezt ne engedd neki...", hanem volt bent 2-3 segéd és ők szó nélkül mentek és elintézték.

Az előzőekkel egyetértve én is nagyjából három csoportra tudnám osztani a kutyaiskolákat.

- Az első a hagyományos, munkakutya iskola, amit direkt olyan kutyák számára találtak ki, akiket munkára szelektáltak. Ezek akár még élvezhetik is a rángatást, a szöges fojtót és a fenénéklenyomást, hiszen életük egyetlen célja, hogy a gazdinak megfeleljenek bármi áron. Erre lettek szelektálva, ettől "jó kutyák". Amelyik nem ilyen, azt régen "selejtnek" tekintették. Nem átlag kutyának való, talán a kutyák 1%-a ilyen. Gazdik közül meg inkább a militarista beállítottságúaknak jön be. Itt nem fontos a "szociális" kutyák nevelése, aki ide jár, nem akar a kutyájával nagy emberi tömegbe vagy más kutyák közé menni. Ez a "gyere kutya, találd ki mit várok tőled, ha nem megy, akkor jön a büntetés" iskola.

- A második az első lényegesen lazább változata. Itt már nem használnak olyan kemény módszereket, nagyobb hangsúlyt fektetnek a jutalmazásos motivációra, de főleg megvezetéssel, pórázon, enyhe fizikai ráhatással (fenék lenyomás) tanítják a kutyát. Szerintem Magyarországon a legtöbb iskola ilyen. Itt a módszerek és a "keménység" nagyon változó, a kissé katonástól a családiasig bezárólag. Az adott oktatótól függ, hogy mennyire tud segíteni a kutya tanításán, kiképzésén kívül a nevelésében is, hogy mennyire fordítanak nagy hangsúlyt arra, hogy a kutya a társadalomban probléma mentesen tudjon élni a gazdájával és a többi emberrel, állattal. Ezt valahogy úgy jellemezhetném, hogy "gyere kutya, megmutatom, hogy mit várok tőled és kapsz jutalmat, ha megcsinálod".

- A harmadik csoportba pedig azok az iskolák tartoznak, akik modern módszerekkel dolgoznak póráz és fizikai kényszer nélkül. A kutyák lényének megismerése során szerzett ismeretek alapján tanítják elsősorban a GAZDIT, és csak azután a kutyát. Itt a kutya tanítása és a feladatok végrehajtása fontossági sorrendben csak a kutya és az ember viszonyának rendezése után jön. Nagy hangsúlyt fektetnek az életmódra, a kutya igényeinek kielégítésére. A gazdi megtanul kommunikálni a kutyájával és nem a kutyát kényszerítik, hogy megértse az ember gondolatait. Úgy gondolom, hogy itt kapja a gazdi a legtöbb segítséget ahhoz, hogy probléma mentesen tudjon beillszekedni a kutyával a társadalomba és egy jól szocializált ebet neveljen. Ez a "gyere kutya, beszélgessünk és ismerjük meg egymást" iskola. Ilyen iskolából még viszonylag kevés van, de mivel nagy rá az igény, ezért egyre terjed a módszer és nyílnak az újabb iskolák, vagy régebbiek alakulnak át ilyenné.

Nem tudok és nem is akarok minősíteni olyan iskolákat, amiket nem ismerek, de a kérdés a válaszodra, hogy a harmadik kategóriába tartozó iskolák többségét itt megtalálod:

[link]

Persze nem állítom, hogy teljes a lista, van még ezen kívül is.