Nem bírom a hiányát, nem tudok beletörődni hogy meghalt?
2 hete meghalt a kiskutyám. Teljesen összeomlottam, kikészültem. Még fiatal volt, baleset volt, nem kellett volna hogy ez történjen. Az első 3-4 napban egész nap sírtam, nem bírtam semmit csinálni. Aztán pár napig nem tudtam sírni úgy kisírtam már magam. Most megint 2 napja órákig sírok. Annyira nagy fájdalom van bennem hogy nem tudom elviselni. Mindenhol őt látom, mindenről ő jut az eszembe. Ő volt az én kis babám, a mindenem. Az előbb kimentem az udvarra, kerestem a macskám keféjét és megláttam a kis hordozóját ami az ő szőrével van tele. Megcsapott az illata, egy pillanatra behunytam a szemem hogy elképzeljem hogy ő is ott van. Nem bírom! Nagyon hiányzik! Nem vagyok boldog nélküle. :'((( Mindenki mondja hogy majd egyszer jobb lesz, de nem hiszem...A fájdalom cseppet sem csillapodik bennem. Már napok óta szédülök mert felment a vérnyomásom is az ideg miatt. Nem lesz ez így jó. Próbálom magam nyugtatni, de közben csak elnyomom magamban ezt a hatalmas fájdalmat. Nagyon szenvedek! Vele akarok lenni! :'''(((
Tudtok valamit tanácsolni? Esetleg ti is voltatok már így?
Többé nem fut felém őrülten, nem kér simogatást. Nem fog leülni, lefeküdni, pacsit adni, forogni hogy adjak már neki is egy falatot a kajámból.
Mikor énekeltem, bárhol is volt mindig rohant hozzám és velem együtt énekelt. Soha nem fog senki úgy szeretni ahogy ő szeretett engem..És én sem fogok senkit úgy ahogy őt.
először is részvétem
Nekem is meghalt egy kutyám már régen.
De talán később egy másik kutya pótolja a hiányát.
Ugyan más helyzet,nekem 3 hete eltűnt a kutyám. Teljesen ki voltam,szinte a legjobb barátomat veszítettem el.
De nővérem szerzett egy magyar vizslát pont március 15.-én,tehát most már jobban vagyok,de persze még mai napig várom,hogy a kutyám hazatérjen...
Voltam már én is hasonlóan... Egy év telt el rémálmokkal tele, minden álmomban újra és újra elveszítettem. Ez csak akkor szűnt meg, amikor egy másik kis állatot bízott rám a sors, viszont vele is eltelt majd egy év, mire megtanultam őt is úgy szeretni, mint a régit. Azóta is velem van és nagyon vigyázok rá.
Részvétem, és őszintén kívánom, hogy tudj nyitott lenni később egy új kiskutyára.
Őszinte részvétem!
Amikor az előző kutyánk meghalt (egy idióta barom nem figyelt a kapujára, kiszöktek a kutyái, később a háztól messze összeverekedtek az enyémmel és a vizsla foga beakadt Buksi nyakörvéve és megfojtotta vele...) 1 hónapig az ablakon se néztem ki: minek ha nincs kint senki, az udvarra se mentem ki, hiszen fölösleges...
Aztán haza hoztuk a mostani kutyát és bár csak távolról hasonlítanak egymásra, több mint 2 évbe telt mire teljesen eltudtam fogadni Őt olyannak amilyen és nem a másikat keresem benne...
Ha majd lesz új kutyád:
Ha nem fajtatiszta volt a kutyusod akkor kicsit könnyebb, hogy a következő ne emlékeztessen rá, ha fajtatiszta volt akkor ha lehet legalább a színe legyen más, hidd el úgy könnyebb (egy kicsivel)...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!