Csak akkor értékelhetjük a dolgokat igazán, ha megtapasztaljuk azok hiányát?

Szerintem nem ugyanolyan elképzelni a hiányt és megélni. Egy egyszerű példával élve: természetes dolog legtöbb ember számára, azaz nem értékeli, hogy pl. lát vagy tud beszélni. Ezzel szemben egy vak vagy néma ember a legnagyobb kincsnek tekintené ha látna vagy beszélhetne.

Ugyanígy van az élet nagyobb dolgaival, eseményeivel is. Teljesen más külső szemlélőként nézni valamit, és teljesen más átélni.

Szerintem nem ugyanaz. A tékozló fiú átélte, milyen az, amikor a saját pénzét elherdálja, majd (gondolom én) éhezett, hontalan volt, nem volt hol aludnia stb. Ezt teljesen más elképzelni és átélni szerintem.

Ez olyan, minthogy sokszor eldöntöttem, hogy egész éjszaka fel leszek és tanulni fogok a vizsgámra. Szépen elterveztem, hogy veszek energiaitalt , iszom sok kávét stb., merthogy ez milyen jól hangzik. De mikor kipróbáltam, bizony már nem tűnt olyan jónak. Éjjel 1-2 fele kegyetlen álmos lettem és fáradt, ezért lefeküdtem, viszont a sok kávétól mégsem tudtam aludni. Na akkor megtanultam, hogy soha nem csinálok ilyet, bármilyen szépen is hangzik, mert elképzelni teljesen más, mint átélni.