Miért kell azt mondani egy kutyára hogy csúnya? Egy korábbi kérdésben volt hogy milyen kutyát vegyen az illető x-t vagy y fajtát. A válaszok 90 %-a az volt Y csúnya, x-et vegyél.

Háát, ha ti nem tudjátok "kezelésbe venni", akkor lehet érdemes lenne keresni valakit, aki ért az ilyesmihez, és annak adni. Megérdemelne egy gazdit, aki csak vele törődik, és vállalja a tanítását.

Tök jó, hogy megmentettétek, de lehet akkor tesztek még jobbat vele, ha találtok neki valakit, aki vállalja a kutyust. Így akár veszélyes is lehet, és neki sem igazán jó.

"Igen elolvastam. Tudod, mit kell ilyenkor mondani, amikor megkérdezik, hogy akarsz-e egy kutyát? Ilyen esetben azt, hogy NEM."

Oké, csakhogy itt most nem ez a döntési helyzet.

Elég annyi, hogy lehet, hogy tapasztalt vagy, és egy goldennel el tudsz bánni, de akkor inkább így fogalmazok: nem értesz a shar-peiekhez.

Mesélek egy történetet. Van egy kutya a menhelyünkön, a neve Blacky. Két éve, mikor először beléptem a Rex Kutyaotthon ajtaján, azt mondták nekem róla, hogy Ő egy rendkívül aranyos kutya, de még nem engedik, hogy foglalkozzam vele, nem vihetem ki sétálni, nem taníthatom, amíg össze nem barátkozunk, mert harap.

Ezért eleinte elkönyveltem "rossz kutyának". Viszont néha odaálltam elé, a szemébe néztem, és miközben vicsorgott és ugatott, rászóltam. Négy hónap elteltével rá, ránk se lehetett ismerni. Elválaszthatatlanok lettünk, Black minden parancsot rögtön teljesít, és úgy bújik, mint egy kiscica. Ezért vallom, hogy nincs a "vad" kutyáknál jobb, hűségesebb társ.

Lehet egy kérdésem? Tudod, mi a különbség a mély és a magas hangú ugatás között?