Örökbefogadhatóak a nagytestű pásztorkutyák is?

az első kérdésre a válasz: igen, elfogadna. amennyiben az új gazdája érti a fajtát, és tud vele megfelelően bánni, rendelkezik a megfelelő tapasztalattal, türelemmel és kedvvel, hogy elnyerje egy ilyen kutya bizalmát. utána ugyanolyan - sőt talán megbízhatóbb - társa lesz, mint egy kölyökként vett kutya.

a második kérdésre a válasz nagyon hosszú, bonyolult és erősen függ a konkrét helyzettől. ha le tudsz írni egy konkrét szituációt talán pár nap múlva lesz időm rendesen leírni, de így most se időm, se energiám. bocsánat.

Szia!:)

Igen, örökbe fogadhatóak!

Lehet, hogy nehezebb dolgod lesz vele, mint egy spániellel lenne, de a válasz akkor is IGEN.:)

Persze nem árt, ha van némi pásztorkutyás tapasztalatod, vagy érzéked a kutyákhoz...

Ezt onnan tudom, hogy én 2 évesen fogadtam be egy tk-s, ivaros közép-ázsiai juhász szukát.

Úgy ráadásul, hogy a gazdája hozta.

A gazdájánál egész életében láncon volt, unalmában felásta az egész kerületét a láncnak, vacak kaját kapott, és nagyon durván bántak vele.

"Mert ez egy kemény kutya, tehát nyilván csak azt érti, ha üvöltözöl és odacsapsz..."

Aznap, amikor a kutya hozzám került, le se tojta a gazdáját, befutott a kertünkbe, beleszippantott a levegőbe, élénken körbefutotta a kertet csóválva a kis farkcsonkját...

A gazdája adott hozzá fojtót, szögest, és ellátott minket jó tanáccsal, hogy műanyag edénybe ne rakjunk kaját, mert a műanyagot is megzabálja, verni felesleges, mert meg sem érzi, és eszünkbe ne jusson sétálni vinni.

Mindenki azt mondta, hülyék vagyunk, ez öngyilkos vállalkozás, a kutya szét fog minket tépni.

Na most a kutya meggyőződésem és tapasztalatom szerint nem hülye.:)

Pontosan tudta, hogy mi folyik körülötte, amikor a gazdája elhajtott az autóval, hátra sem fordult...

A gyerekeim akkor 8 és 10 évesek voltak. A kutya azonnal felfogott mindent, onnantól mi voltunk a falkája.

A gyerekek lovagoltak rajta, szánkó elé fogták, dögönyözték, mindent hagyott, sőt élvezte!:)

Tekintve, hogy milyen minőségi változáson ment át az élete nekünk köszönhetően, soha nem kellett semmire tanítanunk, egyszerűen szeretetből csinált meg mindent...

Az a kutya velünk olyan szelíd volt, mint egy ma született bárány.

Az elején azzal volt csak gondunk, hogy lévén káj, elég gyorsan lerendezte a falu kutyáival a rangsort...

Voltak durva esetek, ha érdekel, mire figyelj egy ilyen kaliberű kutyánál, szívesen elmesélem azokat is...

(Azóta az a kutya már nincs velünk, 12 évesen meghalt... de a fajtába annyira beleszerettünk, hogy 3 évvel a halála után hazahoztunk egy káj kan kölyköt, ő most lassan 1 éves lesz.:))

ja bocsi, a lényeget lehagytam:

soha nem használtuk a fojtót, nem hogy a szögest, egyetlen egyszer sem emeltük fel a hangunkat, pláne nem ütöttük meg!!!

erre semmi szükség az ég világon!

Egy a lényeg: határozottan szeresd.:)

(ja, és érdekes, mi sétáltattuk, és egyszer sem ásta fel a kertet...)

az tény, hogy még a legjobb kutyaiskolákban is szabály: egy pásztor kutyát csak a gazdája fegyelmezhet.

de ettől még az én kájomat is elviszi pórázon sétálni a segítő gond nélkül...

szerintem halál nyugodtan foglalkozhatsz az ilyen kutyákkal, ha tudod, hogy kezelj bizonyos helyzeteket...

én így csinálnám:

a ketrecet nyugodtan, lehetőleg nem frontálisan közelíteném meg úgy, hogy közben lágy, puha hangon beszélek a kutyához.

a ketrecén kívülről, guggoló állapotban, a tekintetemet elfordítva róla a kezemet bedugnám a ketrecen egy illatos jutalomfalattal.

Elveszi, oké, OKOOOOS - kedves, gügyögő hangon.

Ha nagyon agresszív a kutya, ezt csinálnám kb. 1 hétig úgy, hogy szép lassan már az arcomat is lássa.

Innentől ha a kutya már farkcsóválva, lelkesen fogad téged, kinyitnám a ketrecajtót. (semmiképpen se te menj be a ketrecbe, várd meg, amíg magától kijön.)

Amikor kijött: OKOOOOS, és jutalomfalat.:)

Innentől kezd bonyolódni a dolog, hiszen nincs rajta póráz, és rohadtul nem te vagy a falkavezér...

(de lehet, hogy vannak olyan könnyű esetek, ahol már ennyi elég ahhoz, hogy belopd magad a szívébe.)

Hagyd, hogy pár percig csináljon, amit akar.

Ha valamiért eldurvulna a helyzet (pl. odamegy ugatni a többi kutyát), rögtön vond magadra a figyelmét az előre bekészített giga-jutalomfalattal.

Kipróbálhatod, hogy a jutalomfalatokért követ-e.

Ha annyira kezelhető a kutya, észrevétlenül pórázt is tehetsz rá.

Ez a dolog nehézsége, hogy ráérezz, mikortól mit enged meg neked a kutya.

Ha ne adj' isten a kutya neked támadna, ne fuss, hanem határozottan lépj felé, ordíts és a kezeidet emeld el a tested mellől, hogy nagyobbnak tűnj.

Az a dolog veszélye, hogy van olyan kutya, akit ez nem hat meg.

Na akkor trutyiban vagy.

De ha nem adsz erre okot a kutyának, nagyon kevés esélyt látok rá, hogy nem esik le neki, hogy segíteni akarsz, és ellened fordul.

Szóval így sétálgassatok jutalomfalatot adagolva neki...

Aztán mehet vissza szegényke a ketrecébe...

Másnap megint vidd el sétálni, és megint és megint és megint...:)

Sajnos látatlanba nem tudok ennél többet segíteni.

A lényeg, hogy a kutya egy idő után le fog higgadni, és rájön, hogy a te jelenléted neki jót jelent.

sok sikert!!!:)

Szerencsére nagy eséllyel lesznek ezek a típusú kutyák is nagyszerű kutyák örökbefogadás után,feltéve,ha hozzáértő kezekbe kerülnek.Lévén,,egygazdás"fajták,annál inkább ragaszkodnak majd a megmentőjükhöz(saját tapasztalat,én 5 éves kuvaszt fogadtam örökbe,évekkel ezelőtt pedig félig agyonvert káj szukát szedtünk össze az utcáról...Azóta sem volt két ilyen megbízható,szeretetteljes kutyám,mint ők)A,,rangsorrendezés"egyedfüggő,melyik kutya mennyire és milyen formában igényli.Nálunk a káj-nál(akkor még hozzáértés nélkül,puszta kutyaszeretetből)mindössze azzal értük el a tiszteletet,hogy etettük,szerettük,sétáltattuk és verés helyett simogatást kapott...Egy végtelenül jámbor,a légynek sem ártó kutya volt.A kuvasznál már éreztettem,ki a főnök,de mindenfelé agresszió nélkül,olyanokkal csak,mint hogy ki eszik először,én megyek elöl,kapun,ajtón én lépek ki először-bár egyébként ahogyan elnéztem nála is,ezek nélkül sem lenne gond,ösztönösen(ha mondhatom így)tisztel,nyitott ajtónál sem tenné be a lábát a házba soha,bármit tehetek vele,hang nélkül tűri,ahogyan jól nevelt kutyához illik(kullancskiszedés,eü-s nyírás,stb).Tehát ha a hozzáértés és a szándék megvan,csak javasolni tudom,hogy ezeknek a kutyáknak is esélye legyen így az otthonra találásban.Persze meglehet,több türelem és tapasztalat szükséges hozzájuk,mint más fajták esetében.

Az előző válaszadó nagyon jót írt,annyit tennék csak hozzá,hogy ha eljön a pillanat,amikor kinyílik a kennel ajtaja és élesben"találkoztok a kau-val,a biztonság kedvéért,ha lehet a kutya tudtán kívül egy-két gondozó legyen résen,hogy ha esetleg támadna,be tudjanak avatkozni.Bár remélhetőleg a szeretet és a türelem idővel visszahozza a bizalmát és nem történik hasonló.