Mit tegyek? Veszélyezteti az anyósom a babámat.

Szia!

Nálunk is közös az udvar anyukámékkal. Mi megfeleztük a kertet egy stabil kerítéssel. Egyik fele a fiacskánké, másik fele a kutyáinké. Amikor nincs kinnt a kicsi, kinyitjuk a kaput és a kutyák bejárhatják az egész terepet. A mi kutyáink barátságosak, de elég nagytestűek és úgy voltunk vele, hogy jobb a békesség.

Hát semmiképpen sem az a megoldás, hogy a kutyákban teszel kárt, nem mellesleg a törvény is bünteti (ha esetleg a saját lelkiismereted nem lenne elég). A férjednek kell dűlőre jutnia a szüleivel, ha te nem tudsz, nyilván senkinek sem érdeke, hogy a gyereketeknek baja essen.

És persze az sem mindegy, hogy ki költözött kihez. Ha te költöztél egy adott szituációba, akkor alkalmazkodnod kell, és felnőtt módjára megbeszélni, ha valami baj van. Amúgy meg nagyon helyes, hogy nyitott kapunál sem kóborolnak el a kutyák. Azt kéne megértened, hogy nekik az az otthonuk, nem tudom, hogy hogy képzeled, hogy csak úgy szélnek eresztenéd őket. És mi legyen velük? Kóboroljanak bele a világba? Üsse el őket egy autó? Fogja be őket a sintér? Ne haragudj, de ez nem így működik.

Nekünk is van németjuhász kutyánk, és egy 1 éves gyerekünk, a mi kutyánk bizony elcsatangolna, ha nyitva hagynám a kaput, és ő is morgott már rám. De tiszteletben tartja a babát, sosem megy a közelébe, és soha nincsenek magukra hagyva. Mindegy is lenne, hogy milyen fajtájú, kutyát nem hagynék felügyelet nélkül kisbabával/kisgyerekkel.

Próbáljatok valami olyan megoldást találni, ami mindenkinek jó, pl úgy kettéosztani a kertet, hogy nektek is legyen egy olyan rész, ahova a kutyák nem tudnak bemenni.

Költözzetek el! Mindenkinek jobb lesz, de főleg a két kutyának.

Az állatkínzást a törvény bünteti.

De durva alakok vagytok! Úristen!