Hogy is van ez, valaki esetleg ötlet?

Ezzel a gond igazán az, hogy tönkretesznek egy adott fajtát...jobb esetben egy tökéletesen egészséges törzskönyves szép szülőpár kölykeivel terítik le a piacot és folyamatosan jönnek ki az egyforma genetikájú kutyák (ennek is megvannak ugye a veszélyei) tőlük a rosszabb eset az ha egy fajtájában is gyenge és genetikai betegségeket hordozó kutyák azok akiknek megszületnek a kiskutyái. sajna pl collie ban első ránézésre szinte meglehet különböztetni a tenyésztett és a szaporított kutyát sok fajtában szintén.

Ezekből a kutyákból pedig kispórolnak valamit ez lehet a minőségi táplálás, a chipp, törzskönyv de lehet csak a szakértelem az ami tökéletesen hiányzik.

Régen mikor még nem voltak szűrővizsgálatok egy tenyészkutyának ugyanúgy meg kellett felelnie bizonyos küllembeli és jellembeli elvárásoknak mint manapság amelyik kutya erre nem volt képes azt szelektálták. Pl itt a TNS a bordernél ami egy halálos betegség régen egy ilyen kiskutya nagyon gyorsan elpusztult ma eljutottunk addig, hogy a betegség szűrhető de mégis pusztulnak el benne kicsik akiknek a szaporítója nem vette a fáradságot és szűrette le a tenyészkutyáit.

Nem veszik figyelembe egy adott kutya karakterét, hibáit sokszor ráerősítenek a hibákra amik lehetnek küllem és jellembeliek egyaránt.

Nem tudom megérteni, hogy egy ember spórol egy Tv re pl akár hónapokat is, fontos, hogy legyen rajta garancia, előre kiválasztja a típust és megnézi mit tud/mit nem stb de egy kutyánál aki 15 évig társa és barátja lesz erre nem képes.

Én mélységesen elítélem mind a szaporítást mind azokat akik ostoba módon egy perc gondolkodás nélkül vesznek meg egy kutyát minden utánajárás és ismeretanyag nélkül.

Az első kutyámra 2 évig gyűjtöttem 16 éves voltam amikor kitaláltam, hogy kell egy kutya és onnantól kezdve kerestem magamnak egy munkahelyet és dolgoztam végig két teljes nyarat majd az összes pénzemet elköltöttem egy kutyára az első oltásaira és minőségi táplálására. felvettem szinte az összes tenyésztővel a kapcsolatot elmentem látogatóba, kiállításokra stb és úgy választottam ki a számomra megfelelő tenyésztőt/kutyát.

Az etetéssel kapcsolatban pedig annyit, hogy az áruházak polcain olyan is van ami nekünk is mérgező...egy kutyára még annyira se figyelnek. Ha valamiért felelősséget vállalok azt úgy kell minden tekintetben ellátnom, hogy kielégítsem az igényeit. Nekem sincs pénzem szuper drága tápokra de pl a Joserára, Britre már igen és én ezekkel etetem a kutyáimat.

Miért "dögölne" meg?

Arra nagyobb esély van, hogy megbukik egy szűrővizsgálaton...az amerikai import 2000 dolláros kutyám elbukta a csípőízületi DP tesztet...na ez a szívás...most ivartalanítva van és ingyen odaadtam egy ismerősömnek.

A kérdésedre annyi a válasz, hogy senkinek nem kötelező kutyát tartani.

Nekem szaporítótól mentett szukám van. Angol bulldog. Mikor elhoztuk a "gazdája" nem tudta pontosan megmondani hányszor volt császározva. 9-10 alkalommal. Nem emlékezett pontosan.

Az emlői a mai napig a földig lógnak. Ja, és mellesleg örökletes szemhéjbefordulással műtettük. A hangsúly azon van, hogy örökletes. Szerinted hány kölykében örökítette ezt?

Én nem ítélem el azt, aki szaporítótól vesz kutyát, ne érts félre. Idén a suliba 20 óra közmunkát kellett végezni minden diáknak. Én mind a 20 órámat kutyamenhelyen töltöttem. Többszáz kutya van akik, nagyon szerethetőek. pár hetestől kezdve idősebb kutyákig, keverékek fajtiszták. Volt oylan kutya akit eleinte meg sem tudtam sétáltatni, mert csak fekütt és ha közeledtem elrohant. Őt beraktuk a futatófályára, és csak leültem mellé, de volt oylan is akit a tanítópályán tanítottam már az első alkalommal, pedig még sosem vitték ki oda. Mire lejárt a 20 órám mrá nem azért csibáltam, hogy végre készlegyen ez is, hanem mert szerettem oda járni. Azóta is ha tudok megyek. A kutya aki félt az emberektől alig várta, hogy menjek, már rohant a kapuhoz, és minden alkalommal kivittem sétálni. Pár hét alatt látványos volt hogy mennyire megváltozott, és másképp állt az emberekhez. Ezután hamar el is vitték. Szóval nem feltétlen kell, hogy egy kutyával még kiskorában foglalkozzanak.

Egyébként az egyik kutyám 2 éves korában került hozzánk, és nincs vele semmi gond. Beilleszkedett a többi közé, megszokta a környezetet, az új napirendet. Pár hétbe telt, és azóta fel sem túnik senkinek, hogy nem kiskoában került ide.

Kedves utolsó, kidobott és árva kutyák mindig lesznek, olyan nincs hogy nem lesz menhely, előbb gondolkodj utánna írj véleményt, agyas. :)

Én úgy gondolom, hogy aki szerelmes egy fajtába, az igenis fizesse meg! De ez a szerelem ne olyan legyen, hogy meglátom,hopp nekem ilyen kell mert milyen kis cuksi, meg mert az a menő ha pl. yorkim van, hanem tényleg rajongok a fajtáért, a legjobbat akarom neki, és a fajta illik hozzám. Mert ha szerelmes vagy egy fajtába, nyilván a legjobbat akarod neki,nemde? tehát nem támogatod a szaporítókat akik rontják a fajtát.

Ha meg nem vagy elhivatott fajtaszerelmes, akkor mért nem jó a menhelyi? Pl. családi kedvencnek? ugyan olyan kedvesek és jó családi ebek mint pl. egy golden retriever. Én megértem, hogy nem olyan a helyzet hogy mindenkinek telik fajtatisztára, de akinek nem telik az mért nem spórol rá és vár arra hogy olyan kutyája legyen? Utánna sokkal jobban fog neki örülni.

Én még 3 éve szerelmes lettem a dobermannokba. Nekünk sincs rá kapásból 100ezer forintunk nyilván, de a szüleimmel spóroltunk,hajtottam az iskolában,és közben egyre több mindent tudtam meg a kutyázásról gyakorlati téren is. 2év várakozás és spórolás után jöhetett a kutyám! (L) meg is vettük tenyésztőtől, hát mit ne mondjak beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, kiváló örzővédő kutya, már megvédett párszor, és nagyon jó családi kedvenc is. És hogy mért nem szaporítótól vettem meg 10ezerért? mert tudom hogy ártanék a fajtának ezzel,és egy ideggyenge kutyát kapnék jóeséllyel, ami széttépné a családot. :) de én kitartottam az "álmom" mellett, meg is lett az eredménye egy BH és egy E1es vizsgával a hátunk mögött. Aki meg nem spórol rá és nem tart ki az elképzelése mellett, annak legyen elég a menhelyi :)