Kiskutya? Nagykutya?

Ha egy olyan menhelyről fogadnátok örökbe felnőtt kutyust, ahol tényleg tesztelik, figyelik az ott lévő kutyusokat, akkor az talán jobb. Értem itt arra, hogy megnézik, hogy viselkedik gyerekkel, mit szól, ha az ételéhez nyúlnak, hogy viselkedik pórázon, kan kutyákkal, szuka kutyákkal, kisebb testű vagy nagyobb testű kutyákkal, macskával, idegennel, idős emberrel, stb. Ha ezeket tudják a menhely dolgozói, vagy a kutya ideiglenes örökbefogadói, akkor majdnem egy 100%-os képet kaptok a kutya jelleméről. Ne az első kutyát vigyétek haza, hanem keresgéljetek, mert hogy írtad - baba várható majd - nagyon fontos, hogy a gyerekekkel jól kijöjjön. Ebben az esetben én azt javaslom, hogy felnőtt kutyust vegyetek magatokhoz ;) Hirtelen így egy golden retriever vagy annak keveréke jutott eszembe, amíg olvastam az írásod. Örülök annak is, hogy nem hasraütés-szerűen vesztek kutyát, hanem tényleg nagyon átgondoljátok, hogy mi lenne számotokra és a kutya számára a legmegfelelőbb.

Sok sikert a blökihez! ;)

Nemrég vállaltam az első ideiglenes kutyámat, és én is sokat filóztam ezen. Hogy jó lenne újra babázni, meg azzal tuti nincs semmi defekt, stb.

Aztán belegondoltam, hogy mivel jár. Hány, hasmenése van, mindent megrág, folyton oltásért kell rohangálni, napi ezerszer sétáltatni, türelemmel tanítgatni úgy, hogy totál dekoncentrált, stb.

Én végül felnőtt kutya mellett döntöttem és nem bántam meg. 3 nap alatt beilleszkedett az otthoni rendbe, elsajátította a szabályaimat, rigojáimat, olyan hálás, hogy hihetetlen, ha hívom a legnagyobb játékból is rohan hozzám elsőre. Másfél hónapja van velem, elkezdtünk tanulni is, már ül, fekszik, marad (ezt még gyúrni kell) és láb mellett követ. Ha minden igaz hétvégén már megy gazdihoz.

És tényleg, ha ideiglenestől hozod, akkor nem zsákbamacska, el tudjuk mondani, hogy milyen, hiszen együtt éltünk vele.

Én a Noénál vagyok ideiglenes és azért csak ideiglenes, mert ilyen átmeneti szállásra, családban való rehabilitálódásra hatalmas szükségük van a kutyáknak, mielőtt gazdihoz kerülnek. Ha egy a sajátom mellett végleg maradna, akkor nem tudnék többet átlendíteni az átmeneti nehézségein.

Velem pontosan úgy él az ideglenes kutyám, mint a sajátom. Lakásban lakik, parkban sétálunk, elvárásaim vannak, szabályaim, és teszteltem mindenre pontosan azért, hogy nehogy kiderüljön valami gond, ami miatt mégsem ér révbe, hanem visszakerül hozzánk. Aki szívvel csinálja, az mindenki így tesz, hiszen ez a kutya érdeke is, hogy el tudjuk mondani, hogy mitől fél, mire reagál furán, hogy jön ki más állattal, kutyával, gyerekkel, én még fogyatékosokkal is engedtem találkozni, hogy lássam az kihoz-e belőle valami furát.

Általában a fajtamentők kutyái vannak ideiglenesben, illetve a minimenhely projekthez tartozók, meg hát akiknek találnak ideiglenest. A Futrinkásoknál is sok kutya ideiglenes gazdinál van. Most a saját fajtámban dereng egy gazdikereső, akiről kifejezetten írták, hogy imádja a gyerekeket, ha akarod utánajárok, de ő turcsiorrú :)

Szia!

Én ugyanezen gondolkoztam hónapokig. Mindenképp nagytestűt akartam, de hiába vagyok elég tapasztalt kutyás,nem mertem felnőttet hozni a kicsi mellé. Sőt, én nem mertem keveréket sem. Nekem egy berni kölyök lett a tökéletes. Csak mértékkel szeleburdi,és nagyon könnyen tanul. Tökéletes családi kutya, egy jóságos,nagy maci :)

Ja, kicsi alatt a Pici fiamat értettem :)

Előző voltam :)