Hogyan érjem el a kutyámnál azt hogyha nyitva van a kapu akkor ne szökjön ki?

Tanitsd meg neki hogy engedély nélkül nem menjen ki semmilyen kapun. Odaálltok és amikor menne akkor rászólsz, ha nem jön akkor dicséred. Ezt sokáig kell ismételni.

VISZONT: ne várj tőle olyanokat hogy te nyitva hagyod a kaput, mindenki mászkál ki, jönnek emberek, kutyák macskák és majd ő szépen ott fog ülni a kertben! Ez felelőtlenség a kutya és más emberek szempontjából is. Ha huzamosabb ideig nyitva van a kapu vagy ha olyanok mászkálnak rajta akiknek a kutya nem teljesen fogad szó akkor addig a kutyát el kell zárni.

Ilyenkor jöhetnek azok a megoldások, amikor pl. kinyitod a kaput, egy darabig figyeled a kutyát, de pl. készenlétben állsz az ajtóban (ő ne lássa) és amikor kimegy, jól utánaszaladsz ordítva, ha nyár van és jó idő, akkor le is locsolhatod, és szépen visszaráncigálni a kertbe.

Viszont.. ez a probléma elég súlyos gyökérhez vezet vissza, amit mindenképpen korrigálnotok kell. A kutyád felülbírálja a döntésedet, a szabályokat, (jelen esetben azt, hogy nem mehet ki a kapun) és ez viszont rangsorprobléma, nálatok egyértelműen a kutyus irányítja a falkát, a családot, ami elég nagy probléma. Ha ezeket a szabályokat konkrétan, határozottan betartod ( [link] akkor már azzal sokat tettél. Ajánlok elolvasni egy könyvet is ( ***** ebből rájöhetsz egy kicsit a kutyák gondokozására, életére, nagyot fog lendíteni a tudásodon, hidd el, mindenkinek ajánlott olvasmány, akinek kutyája van, sokat segít a nevelésben, egyáltalán abban, hogyan is élhet egy kutya a saját világában, a rangsorproblémák mitől adódhatnak, stb. Nekem nagyon hasznos volt, amikor elolvastam, azóta is bátran ajánlom mindenkinek.

az igen utána rohanni ordítva meg visszaráncigálni..... ettől biztosan nem fog megijedni és félni tőled....

kis tesóm(7éves), ha hazaérnek a suliból, és kiszáll a kocsiból ordítva rohan a kutya felé, és a kutya már úgy fél tőle, mint a tűztől.

Ordibáljatok csak vele, meg rángassátok...

Nagyon rossz tanács az ordibálós módszer.

Szoktad nézni a csodálatos kutyadokit? Volt egy oylan része, ahol egy dalmata kölyöknek kellett ezt megtanítani, mert tűzoltós kutya volt és balesetveszélyes részen van az állomás. Úgy oldotta meg, hogy a külső határra áll és amikor a kutya ment volna ki megérintette a mellkasát. Nem lökés, de határozott mozdulat volt. Ezt párszor elgyakorolta, (türelem!) és a kutyus meg is jegyezte, hogy az másnak a területe, nem látnak szívesen.

Egyáltalán nem rossz, így lehet csak büntetni. A Csodálatos kutyadokit meg szerintem hagyjuk, valamelyik nap belenéztem, megszólal Millan: ez a kutyának most nyugalmi állapot. A barátom tök laikusként megszólal: persze, nyugalmi, úgy be van szarva, hogy mindjárt összefossa magát. És tényleg. A testbeszédéből látni lehetett, hogy egyáltalán nem nyugodt. Csak ilyen apró dolgokból össze lehet állítani a képet, hogy Millan bácsi nem mindenben mond igazat.

A mellkasmegérintős módszer jó, de van annál jobb, a privát terület szabálya, de azt meg a rangsorproblémás, egyértelműen laikus gazdi (ami hozzáteszem, nem baj) hogy tudja majd helyesen alkalmazni? És egyértelműen a gyökerére visszavezetve ez rangsorprobléma, hiszen tudja a kutya, hogy nem szabad kimenni a kapun, mégis megteszi, ergo felülbírálja a gazdi szabályait, döntését. Ez pedig egyértelmű komoly jele annak, hogy van valami probléma.