Van rajtam kívül olyan ember, akinek a kutyája a legjobb barátja? :D

20:21es

Te meg egy idióta nem normális vagy. :D

Üdvözlettel:

Beteg

egy kutya semmiképp sem pótolhatja az emberi kapcsolatokat.

megint más kérdés, hogy mikor valakit megbántanak ezek a bizonyos emberi kapcsolatok, akkor állandó lehetőségként fennáll, hogy egy állat legyen a támaszuk. de egy kutya vagy egy macska nem tudja ugyanazt adni, mint egy kiegyensúlyozott, baráti viszony.

az pedig, hogy a barátok jönnek-mennek, kétségtelen, de én azt mondom, hogy legfeljebb akkor "előrébb valók" a kutyáim, ha a társam vagy egy barátom választás elé állít. mert aki ilyen helyzet elé állít, az nem akarhat jót nekem. így a választás egyértelmű...

a kutya pedig nem egyszerűen a barátunk, nem ugyanazt a posztot tölti be, hiszen gazdájaként mi gondviselői vagyunk a kutyáinknak. felelősséggel tartozunk, mint fogadott gyermekemnek pedig vannak előnyei másokkal szemben. mivel ő nem tehet róla, hogy az én kutyám lett - ez csak az én döntésem volt - ezért kötelességem megadni neki mindent, amitől boldog kutya lehet. ilyen értelemben előbbre való. de ha lenne gyerekem, akkor ő is elsőbbséget élvezne - hisz ők sem maguk választják a szüleiket.

egy kutya segíthet barátokat szerezni, segíthet kizökkenni a mélypontról, de állandó, emberi kapcsolatokat nem pótolhat.

én úgy tippelem elég fiatal vagy még - és a többiek is, akik nagyon egyet értettek veled -, sok pofon ért a környezetedtől, és azt hiszem sok fog még érni (ahogy mindenkit). túl kell élni, tanulni kell - főleg a saját hibáidból, hisz a leginkább abból lehet -, és az embereket is meg kell tanulni a helyén kezelni.

nagyon sokan sokfélét (jót) írnak itt a kutyák szocializációjáról, nos, az emberek szocializálása legalább ilyen fontos, sőt fontosabb. de saját lelkünkbe ritkán nézünk bele ennyire.

remélem a kutyáddal együtt sok barátot szereztek még a jövőben!

22:33 nem vagyok fiatal, vagyis annyira nem érzem magam annak 23 évesen. :)

Azért írtam, hogy a legjobb barátaim kis iskolás korom óta velem vannak. :) Lehet, hogy gyermek koromban ők előrébb voltak, de mostmár senki nem lehet a kutyáknál/állataimnál előbb. :) Csak a családom (anyum, apum). :)

A pasim is elfogadja, hogy ez így van, szeretjük egymást nagyon, több mint 3 éve együtt vagyunk, de ezt ő is megérti. Olyanok mint a gyerekeim, ennyi. :)

Más a kapcsolatom a kutyámmal, mint a legjobb (ember) barátommal, de ez gondolom természetes:)

A barátommal osztom meg az életem problémáit, érzéseit, és ez kölcsönös. És az életnek nagyon fontos része.

De ha most döntenem kellene, hogy összeüljek e a barátnőmmel beszélgetni, vagy elmenjek egy nagyot sétálni a kutyámmal, akkor az utóbbit választanám:)

De ez nincs mindig így, hiszen az embernek szüksége van olykor az emberi szóra, tanácsra, és ezt egy kutya nem tudja megadni. Ettől még persze lehet hozzájuk nagyon-nagyon kötődni.

Szerintem, a "kutya-ember" barátság akkor jön jól, ha csalódsz egy barátodban, és akkor jólesik egy kutyával leülni, és nézni a naplementét. például :D

A kutya azért jó, persze mindig kell gondoskodni róla :)-mert neki kiönntheted a szíved, még ha nem is válaszol rá, de nem szól közbe, és nem oktat ki...én is voltam már így, de emberi barátaim mindig is voltak, és azért az embernek szuksége van emberi kapcsolatokra, akármennyire is szereti a kutyáját. :)

És persze van olyan is, akinek jelentéktelen az állat.. :) hisz nem vagyunk egyformák..