Mit gondoltok azokról, akik nem örökbefogadnak, hanem veszik a kutyájukat?

10-es, a hangsúly az ismerten van. Viselkedést még csak-csak lehet tudni, de vannak olyan betegségek, amik később jönnek ki. A mi kutyánkat 8 hónaposan hoztuk el teljesen egészségesen, majd kb 2 éves korában derült ki, hogy genetikai betegsége van. Nem a menhely hibája, hogy nem vették észre, esélyük sem volt rá. Ezt 2 évnyi állatorvoshoz járás, rengeteg gyógyszeres kezelés (és mi tagadás, irdatlan sok pénzkiadás) követte, két fellángolás közt tünetmentes volt, de sajnos az utolsó elvitte. Két nap rettenetes szenvedés után, négyéves korában.

Megmondom őszintén, hogy ha tudom, hogy ez vár ránk, nem vállaljuk be, pláne nem az akkor kiskamasz lányunk mellé, aki azóta sem szeretett egy kutyát sem úgy, pedig lassan 15 év telt el. De én sem felejtem el ezt soha. Ennek ellenére volt azóta menhelyi kutyánk (ő 2 éve halt meg időskorában), de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs meg bennem a mi lesz ha.