Örökbefogadható kutya akinek állják a költségeit élete végéig. Mi ebben a buktató?

Nincs benne buktató.

Sok embernek és egyre több szervezetnek fontos az, hogy az örökbefogadott állatnak biztosítsa azt,hogyha a leendő gazdának esetleg az anyagi lehetősége szerényebb de szereti azt az állatot akkor ne legyen akadály pl egy oltás vagy egy nagyobb orvosi kiadás félelme miatt az örökbefogadás, ezt szerződésben szokták leírni és valóban vállalják az ilyen kiadásokat.

A szomszédban volt egy ilyen kutya, nem volt aki gondozza, az örökös nem akarta elvinni. Végül egyedül maradt, magára hagyták, szökdösött és támadott, így befogták és elvitték valahova. Ettől már az is jobb, ha valaki pénzért tartja helyettük.

Én attól tartanék, hogy egy idő után elfelejti fizetni, "majd utólag megadja" és végül teljes mértékben az új gazda költsége lesz a kutya tartása. Ha ez nektek nem fér bele, akkor erősen gondolkozz el, hogy elindulj-e ezen az úton.

Nem kutyámmal kapcsolatban, de más kisállatommal kapcsolatban felmerült már bennem ez a gondolat.

Sajnos nincs rájuk elég időm, szeretem őket, tíz évet lehúztunk együtt, táp, alom, stb tekintetében a legjobb minőséget kapják, de idő kevés van rájuk. Ha találnék valakit, aki a plusz időt is lelkiismeretesen rájuk szánná simán állnám továbbra is a költségeket, de odaadnám őket, mert jobb dolguk lenne. Egyelőre nem visz rá a lélek, illetve nem is találtam ilyen embert, így én próbálom kisajtolni a több rájuk fordított időt.

Ebből kiindulva nem elképzelhetetlen, hogy mondjuk hagyatéki kutya, szeretik is, de nincs rá mód, hogy magukhoz vegyék, viszont lelkiismeretesek annyira, hogy a felelősséget ilyen szinten vállalnák érte továbbra is. Beszélni, találkozni kellene velük, megismerni a kutyát, elkérni az oltási könyvet/orvosi papírokat, illetve ebben a formában biztos iratnék valami szerződést is, hogy legyen nyoma az egyezségnek.

Nem biztos, hogy kamu. A testvéremnek macskája van így. Az előző gazdája külföldre utazott és nem akarta a macsekot az ezzel járó hercehurcának, karanténnek stb. kitenni, így inkább állta minden költségét és keresett neki jó helyet. Aztán tovább maradt és akkor végül abban maradtak a tesómmal, hogy neki ajándékozza. Nem tudom, de talán a kajáját változatlanul ő állja. De egy másik cica is lakott 1 évig így velük.

Ha az elhunytnak fontos volt a kutya és az örökösöknek is fontos az elhunyt, akkor el tudom képzelni. Azt is, hogy a végrendeletében van ilyen kitétel.

Nem hiszem hogy kamu, de egy 8 eves kutyaval mar nem feltetlenul lesz egyszeru es a neveleset nem uszod meg. Ha kell kutyasuli,trener, azt se.

Szoval attol meg, hogy egy alapellatast fizetnek ( ha fizetnek, lehet ez egy ido utan elfelejtodik), lesz vele dolog valoszinuleg.

Ezt gondold at. Akkor fogadj be kutyat, ha van eleg idod, energiad, penzed rad.

A nagy testű (gondolok itt a német dogra például) kutyák jobb esetben is 8-9 évig élnek, az én közepes testű német juhász keverékem 13 évesen ment el. Ha belegondolsz, nem egy akkora összeg, mintha mondjuk egy cica lenne, aki 20 évig is elélhet.

Amúgy simán el tudok képzelni ilyen szituációt. Külföldi nagyszüleimnek kuvaszuk van. Nagytestű juhászkutya, nagy mozgásigénnyel, én meg itt vagyok pici lakásban, sok elfoglaltsággal. Ha neadjisten történne velük valami, akkor a kutyát nem tudnám magamhoz venni. Ha nem tudnék jó helyet találni neki, akkor hajlandó lennék felajánlani valami ilyesmi alkut, természetesen lepapírozva: ha jól van tartva a kutya (állatorvosi papírral igazolható) akkor állom a költségeit.

Nagyon szeretem azt a kutyát, családtag, de nálam szenvedne, rokonokra meg nem lehet csak úgy rásózni