Kínzás a kutyának egy szoba kennel?

Keverék kutyánk 9 év körüli. Annyi biztos van, utcáról szedtük össze és már nem volt kölyök, 8 éve van nálunk. Mindig szobakutya volt, viszont egyre frusztrálóbban viselkedik. Földszinti lakásban lakunk a bejáratnál és egyre többet ugat ahogy jönnek mennek a lakók, már minket is megugat ha hazaérünk, sőt onnantól, hogy megáll a kocsi a ház előtt. Régen ilyet nem csinált. Ha rokonok jönnek hozzánk azt úgy konkrétan képes végig ugatni amíg el nem mennek miközben megy oda játszani. Ha idegen jön (szerelő pl) akkor az meg maga a pokol, kilövi a bűzmirigyét, ugat, kapar ha be van zárva és nem lehet megnyugtatni.

Most készülünk költözni, vélhetően fel a 7. emeletre és őszintén baromira tartok tőle, hogy ugatni fogja a liftet, a nyíló rácsot a folyosón meg fogalmam sincs mennyire hall jól, de pl minket onnan, hogy megállt a kocsi, egészen amíg felérünk a hetedikre.

Egy szoba kennel mennyire lehet erre a szorongásra megoldás? Szorongás ez egyáltalán?

Ugatni nyilván onnét is tud, de valamit olvastam anno, hogy jó a szeparációs szorongásra.

Már nem nagyon van ötletem mit csináljunk vele, hogy ez jobb legyen és ne kívánjanak a szakadékba a szomszédok.