Miért becsülik le a kisméretű kutyákat?

Sokan azért nem nézik a kistestű kutyákat kutyának, mert pl. a palotapincsinek az arca ilyen lapos, meg benyomott és ez sok kistestű kutyánál van így. És nem ilyen kutyaorra van... Érted mire gondolok?

De kinek mi tetszik...

Nem forgatom ki a szavaid, de te jössz azzal, hogy ez a kis testű kutyáknál jobban zavar.

Nem szégyen őszintének lenni...

Nekem yorkim van. egy rotival nőtt fel, nem fél ő senkitől és semmitől. pici korától jártunk kutyasuliba, rengeteget foglalkoztam vele. nagyon okos, könnyen tanul és imád kirándulni. hiába csak másfél kiló és picike, nem bánunk vele 3,14csanyalóként. szeret kirándulni, napi 2 órát sétálunk, ruhát csak akkor adok rá ha hideg van, és orvosnál is csak akkor jár ha oltásra kell menni.

nem a kiskutyákkal van a baj, hanem az olyan kiskutyás gazdikkal akik azt gondolják hogy egy kiskutyával nem kell foglalkozni, nem kell sétálni mert úgyis elfárad...ez hülyeség.

enyémnek is van pelus a lakásba, de ez nem a klasszikus értelembe vett pelus ami a kutyán van. ez csak le van terítve a lakásba és ha nem tud kimenni akkor arra végzi a dolgát. még kiskutya volt igy szoktattuk, mert amég nem kapja meg a kötelező oltásokat nem ajánlatos kinn letenni. amint megkaptam az oltásait, kintre lett szoktatva. most viszont hogy elkezdődött a suli, megint pelusra pisil délelőtt, de amint hazaérek a suliból viszem is sétálni.

mindenkinek más fajta tetszik, más méretű, színű. mindenki a lehetőségeihez mérten kellene hogy kutyát válasszon és azt felelősségteljesen kellene nevelnie, legyen az pici vagy nagy.

a lényeg, hogy szeretni kell őket és nagyon nagyon sok szeretetet adnak, még többet is mint néhányan érdemelnék. aki divatból vesz kutyát neki mondhatod hogy nevelni kell a kistestűt is, úgysem fogja érdekelni...neki csak az a lényeg hogy ha divatozni kell akkor csak beteszi a kis cuki táskájába és máris villoghat...

az más kérdés hogy ilyen embernek inkább valami interaktív plüss szőrmókot adnék nem pedig hús vér kiskutyát!

21L

Bocsi, ha ismétlem valaki véleményét, nem olvastam végig.

Szerintem aki lenézi őket, az nem kutyás. Az más kérdés, hogy valaki nem tudja tökéletesen megbecsülni a tulajdonságaikat, és amit adhatnak az embereknek. Szerintem legtöbbször inkább erről van szó, és nem lenézésről.

Én sajnos nem kapom meg tőlük azt, amit várok egy kutyától, valahogy bennem kétféle kutya-fogalom él, amely elvétve (itt) nem fedi egymást.

Nekem egyrészt az a kutya, amelyikből érzem a háziasított ragadozót, és magát a természetet. Ha ránézek, akkor legyen kedvem kilométereken át veszettül futni vele, csendben lopakodni az erdőben, és nem érdekel, ha együtt borulunk bele a sárba és a kanálisba. Látni akarom bennük ezt az oldalukat. Ez a kicsi társasági kutyákban nincs meg, ezek már sokszor afféle "kultúr-termékeknek", "mű-kutyáknak" tűnnek, és ennek sajnos tényleg az adta meg az alapját, hogy rosszul kezelik őket, mert könnyen túlteszik azon magukat az emberek, hogy mik ők valójában.

Másrészt a kutya a legönzetlenebb és legodaadóbb társam, közelebb állhat hozzám, mint a barátaim, mert a kutyám tőlem függ, és a séta alatt teljesen egymásra hangolódunk, sohasem unja meg a figyelmét pazarolni rám, nem kevésbé a szeretetét. Ebbe a képbe beleillenek a kicsik is, nagyok is, ugyanolyan partnerek, és innentől embere válogatja, hogy fontos-e az az elvárás a kutyával szemben, mint amilyen az enyém is. Én ezért nem tartanék társaságit, de falun élek, imádom a természetet, és egy pici kutya sehogy sem bírná azt, amit én szeretek végigcsinálni az enyéimmel.

17:59

Szerintem egyáltalán nem gyakoribb az elrontott kistestű kutya. Legfeljebb arról lehet szó, hogy többen vannak belőle főleg városban.

Én legalábbis eleget bosszankodom lüke nagytestű gazdákon is. Pl. ahol futtatunk, van egy afgán agaras, aki sosem engedi el pórázról a kutyáját, merthogy gyorsan elfut és nem jön vissza. Mikor kérdezem, hogy akkor minek választott agarat -- ő is kekeckedéssel vádol. :-/

Most akkor utáljak minden agarat és agarast?

MME, nagyra becsülöm a válaszod.

Valóban, az ember olyan kutyát válasszon társul, aki beleillik az életprogramjába.

De ha egyszer megöregszel és már legszívesebben a kályha mellett ülsz és csak rövid sétákat teszel - gondolj kis testű kutyákra is, mert ők is nagyszerű kutyák.

De az eddigiek alapján ezt én úgy vélem, magad is tudod. :-)