Menhelyes kutya előjel nélkül harap, mit tudnánk még tenni?

Semmiképp nem tartanám meg - mondom úgy, hogy nagyon állatbarát vagyok. De nem hiszem, hogy visszaadnám a menhelynek - vagy legalábbis nem _annak_ a menhelynek, mert kétlem, hogy ne tudtak volna a viselkedéséről. Keresnék neki gazdát, mindig vannak egyszemélyes kutyamentők, akik vagy ideiglenesen befogadják és szocializálják vagy náluk marad örökre.

Senkinek nem lenne jó, ha maradna - bennetek örökre ott lenne a félsz, hogy mi van, ha a gyereket megtámadja - és hosszútávon nem lehet így élni, hogy mindig ott a stressz, mindig készenlétben kell állni. Elég a gyerekek miatt készenlétben állni. (Most arról nem beszélve, hogy ha ennyire random harap, tuti nem engedném gyerekek közelébe _soha_.)

Másodsorban: neki sem lenne jó. Lehet, hogy baromi sok melóval helyre lehetne tenni az önbizalmát, az őt ért traumákat - de lehet, hogy nem. Lehet, hogy tényleg egy egyedülálló emberkének lenne jó társa, aki az őszi erdőben megy sétálni, otthon teázgat és nem fogad látogatókat.

Ami ennyire nem megy azt nem szabad erőltetni.

És ez nem kudarc szerintem - hanem józan mérlegelés- mindkettőtök érdekében.

19-es vagyok, láttam közben írtál részleteket, és hogy több odacsípéses incidens is volt. Nehéz így látatlanban eldönteni mi a baj, nem lett volna szabad engedni az interakciók idegenekkel már az első incidens után sem. A simogatásos, az etetéses olyan szituk, aminek egy korábban már sérülést okozó kutyát nem teszünk ki idegen által, és ha feszült a kutya, nem érzi magát jól ezek simán kiválthatják. A tréner ott volt személyesen nálatok vagy a ti leírásotok alapján tanácsolta, amit? Mert itt nem arról van szó, hogy egy kicsit félénk kutyát szoktassunk idegenekhez, nem ez a probléma vele, hiszen elfogadja őket, barátságos velük. Mondjuk én ezt is megnézném, _hogyan_ viselkedik, mert simán lehet, hogy barátságos ugyan, de már akkor feszült, csak nem ismeritek fel - a farokcsóválás semmit nem jelent - és aztán velük van egy légtérben, körülötte mászkálnak, kajához, gazdáihoz nyúlkálnak, feléjük közelítenek, ez lehet pl. erőforrásbevédés, ami kiváltja a reakciót.

Anyukád amikor csak simán állt és beszélgetett veled a kutya hol volt? A helyén feküdt és odaugrott, megharapta? Lehet anyukád mozgott és közéd és a kutya közé került. Vagy tett valami "félreérthető" (a kutyának félreérthető) mozdulatot feléd. Az asztalos incidensnél simán lehet, hogy a hátulról közelítés okozta vagy ha valami kaja volt az asztalon, azt "védte". A kertészkedősnél mozgott a nagybátyád, vitt valamit, felvett/letett valamit, fura mozdulatot tett (mármint a kutyának furát, pl. hajolgatott) hangosabban szólt stb.

A másik ami felmerülhet, hogy valami krónikus fájdalma van, ez gyakrabban ok az "aggresszív" viselkedésre mint gondolnánk.

Nem kell feltétlenül kennel, de meg kell tanítani a kutyát az egyedüllétre is, fokozatosan, és arra is, hogy a kijelölt helyén maradjon és pihenjen, akár ha egyedül van, akár ha ti vagytok otthon vele, de nem akarod hogy láb alatt legyen, akár pl. ha vendégség van. Ezt tudja a kutya? Ha jól meg van neki tanítva, akkor nem sírna ilyenkor.

Szerintem nem értitek eléggé a kutya testbeszédet, jelzéseket és nagyon korán dobtátok be őt a mélyvízbe, hiába barátságos veletek, az első incidens után ki kellett volna tenni a stoptáblát mások felé. Itt most már komoly beavatkozás kellene, mert megerősítést nyert a rossz viselkedés, újra és újra megtette. Olyan tréner, aki ért hozzá és személyesen tud járni hozzátok, különböző szitukban tudja a kutyát figyelni és NEKTEK tanít meg dolgokat + egy kutyasuli később. Ha ezt nem tudjátok bevállalni, akkor felejtős a dolog, mert előfordulhat olyan eset is, amikor TI váltotok ki belőle negatív reakciót.