Eutanázia! Ti ebben a helyzetben elaltatnátok a kutyusotokat?
12 éves, vizsla. Autoimmun izomsorvadása van, amit kb 5 éve diagnosztizáltak. Kapott szteroidot is, de attól 2 éve majdnem meghalt, így le kellett vele állni. 19 kilóra fogyott. Enne, inna, de fuldoklik, mivel alig tud nyelni. Sokszor fecskendővel itatjuk. Minden evés, ivás után ültetni kell 2-3 percet, különben kifolyik belőle, amit elfogyasztott. Extrém módon ki van tágulva a nyelőcsöve és a gyomorszája nem zár, így az elfogyasztott étel, ital visszafolyik a nyelőcsőbe és ennek hatására sokat hány. Van, hogy naponta többször. De sokszor van olyan is, hogy csak öklendezik, de nem tud hányni.
Amikor kiviszem sétálni, 10-15 perc után elkezd zihálni, alig kap levegőt. Az orrán és a száján is csorog ki a zöldes váladék (doki szerint a hányástól felülfertőződik és ez az oka). Kapott már többször antibiotikumot, de 3-4 nappal a beszedése után ismét előjön ez a jelenség.
A legnehezebb az egészben, hogy alapjáraton riszál, vidám… de a teste kezdi feladni. 🥺
válasza:Nem kérdés 😢
Sajnos így csak szenved, és egyre nehezebb lesz neki
Sajnálom 😞
válasza: válasza: válasza:Lehet, hogy félreérthető voltam. 5 éve van meg maga a diagnózis, de ez a drasztikus állapotromlás kb egy hónapja kezdődött. Nagyjából 5 nap volt júniusban, amikor nem hányt. Beszéltem az orvosával is. Nem mondta ki, hogy altassuk el, csak annyit, hogy megérti, ha így döntünk, mert inkább ez, minthogy az egyik hányás következtében megfulladjon.
Ma pont jó napja van, de tegnapelőtt éjjel hajnali kettőtől ötig rosszul volt.
válasza: válasza:Én leszek az egyetlen, aki nem írja azt, hogy altattassátok el. És azt sem, hogy ne. Egész egyszerűen azért, mert aki nem látja a kutyát, nem ismeri, nem tudja, milyen az életminősége napról napra, nem tudja, pontosan mit mond az orvosa, hogy van-e esetleg más módszer, akár alternatív, ami megpróbálható nála, vagy hogy próbáltatok-e már ilyesmit is és az sem segített... szóval, aki nem tudja mindezt, annak nincs joga ilyet mondani, javasolni, tanácsolni sem.
Kétszer voltam nagyon rossz állapotú kutyával olyan helyzetben, hogy el kellett engednem, tehát pontosan tudom, miről beszélek és milyen ez (főleg, mivel az egyik pont egy autoimmun gerincvelősorvadás volt, kicsit hasonló eset). Annak idején sokat olvasgattam a témáról, külföldi oldalakon is, és volt, ahol szerepelt egyfajta kérdőív, amivel valamilyen szinten "mérni" lehetett a kutya életminőségét. (Ez egy kutyakocsis oldalon volt, a márkanévre már nem emlékszem.) Talán segíthet a döntésben az, ha kerestek valami hasonlót vagy megpróbáljátok objektívan összeírni azokat a dolgokat, amik az életminőségét meghatározzák. De a döntést akkor is nektek kell meghozni, mert ti látjátok és ismeritek őt, és nektek kell utána együtt élni a döntéssel, akár így, akár úgy döntötök. Egészen biztos vagyok benne, hogy meg fogjátok tudni hozni a helyes döntést.
Vannak, akik elaltattatják a kutyát ilyesmi esetben, amikor még viszonylag jól van, vagy egy jó nap után, vannak, akik várnak, míg egy krízis nem teszi többé kétségessé, mit kell tenni. Mindkét döntésnek megvan a maga fájdalma, utána a vele járó lelkiismeretfurdalás, csak más okból. Nem szokott olyan lenni, hogy az ember megnyugszik, hogy "jól döntöttem", még akkor is, ha pontosan tudja, hogy a helyes döntést hozta meg. Nem szokott olyan lenni, hogy nincs utána kétség és bűntudat. Ezt azért írom, hogy legyetek felkészülve rá, ez mindig így működik.
Nagyon sajnálom a kutyust, és sok erőt kívánok nektek a továbbiakhoz akár így, akár úgy.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!