Elaltatnátok, ha ilyen állapotban lenne a 14 éves kutyátok?

Kistestű keverék kutya. Mindig is kuszák voltak a fogai, az elmúlt évben viszont borzalmasan elromlottak (fogkő). Nem lehetett a kutya mellett megmaradni a bűztől. Nyilván elvittük dokihoz, lézeresen már nem lehetett volna leszedni csak műtéttel, de ő azt mondta a véreredményei alapján nem biztos, hogy túlélné a műtét közbeni altatást, ezért csak legvégső esetben műtené meg (ha már nagyon nyáladzik és nem eszik).

Ez még csak az egyik probléma.

A másik, hogy egyfolytában remeg, néha rájön hogy tikkel a szeme, rázkódik a feje, ilyenkor el is esik. Látszik, hogy nem tud nyugodtan aludni (én szerintem fájdalmai vannak a foga miatt). Borzalmas nézni ahogy vergődik néha, nem tudja hova rakja a fejét, csak rázkódik a feje, fel-fel ébred és csak néz.

Sokszor csak úgy elindul valamerre, megáll, és nézi a falat percekig. De indokolatlan helyeken, néha mintha nem tudná hol van. Szólunk hozzá és nem reagál.

Sokszor beszürkül a szeme, nekimegy dolgoknak, sétáltatni már nem is tudom mert megijed egy bokortól, megáll egy oszlop mellett, morog rá. Meg igazából már ereje sincs nagyon sétálni, nagyon sokszor imbolyog, elveszti az egyensúlyát és elesik. Kakilás közben is néha elesik, sőt látszik néha ahhoz is gyenge hogy azt kinyomja.

És ami a legaggasztóbb, bár eszik jól, de elég sokszor szokott mostanában hányni. De mikor még nem evett semmit, akkor is (gyomorsav vagy valami sárgás folyadékot). Vagy ha csak vizet ivott, a vizet is kihányja. És ilyenkor rájön megint az a remegős, tikkelős "roham", eldől oldalra, és folyik ki a szájából a hányás. Elég sokszor került már eszméletlen állapotba ilyenkor, de hálistennek mindig észrevettük és megfordítottuk, megráztuk, mire felkelt. Rettegünk, hogy egyszer akkor történik meg ha nem vagyunk otthon. Nem epilepsziás roham mert ilyenkor nem rángatózik, inkább csak lassan kapálózik a mellső lábaival. Az orvos erre nem igazán tudott mondani semmit, epilepszia elleni gyógyszert írt fel, de azt mondta várható hogy belassul tőle. Nem adtuk még be neki, mert így is nagyon gyenge, alig mozog, félünk, hogy csak rosszabb lesz.

Nehéz így leírni, de napról napra látszódik, hogy nagyon nincs jól. Főleg ez a folyamatos remegés, néha nyöszörög. Régen egy nagyon aktív, jókedvű (kicsit mérges is) kiskutya volt. Én már szerintem 1 éve nem hallottam ugatni, nem láttam hogy csóválná a farkát...

Nagyon elgondolkodtunk rajta, hogy lehet már megváltás lenne neki az elaltatás. De mondanom sem kell mennyire nehéz egy ilyen döntést meghozni, mikor az orvosnak sincs ötlete mivel lehetne őt segíteni, annyit mond, "öregség". Számomra ez egyenlő azzal, hogy ennél jobb már nem lesz csak rosszabb, és szívszaggató így látni ezt a kiskutyát :(

Vitamint kap egyébként, változatos az étrendje, sokat iszik, sokat szeretgetjük, tisztán van tartva melegben, nem tudom mit csináljunk...