Mentés vagy lopás? De most tényleg? Szegény eb éhezik és van olyan is mikor napokon keresztül semmit nem eszik de én rendszeresen etetem jó minőségü táppal nem tesco-sal mint gazdái

Menhely nem tud segíteni, mert kobzási joga nincs, lopni meg nem lehet.

Én beszélnék a gazdival, hogy az ilyen kutyatartás kimeríti az állatkínzást és büntit kaphat érte.

Rábeszélném, hogy adja inkább oda.

Ha nem megy és semmi más megoldás nincs, akkor én is ellopnám...

De félő, hogy újabb kuttyot szerez be - és akkor mit teszel...?

Tényleg szörnyű az ilyen állattartó.

Azonban arra is kíváncsi lennék, hogy akik csípőből ajánlgatják, hogy el kell lopni azt a szerencsétlen kutyust -- vajon hány kutyát loptak már el rossz gazdától?

Vagy az ilyenek közelében sosincs rossz gazda, az mindig valahol másutt leledzik...?

oncogito Én vittem..loptam el!A gazda persze jött hogy a kutya az övé!Mondtam hogy rendben akkor mutassa az oltási könyvét!Elhiszed hogy egy oltása volt a 3 éves kutyának???Blöfföltem egyet, azt mondtam tudom kinek kell szólni hogy pénz bírságot kapjon, mert az oltás kötelező!!

Aztán ide adta az oltási könyvet és nálam hagyta a kutyát!

Sajnos annyira alultáplált volt a kutyus hogy 2 hét alatt megis halt:(Hiába tettem érte meg mindent!

De nem bántam meg csak azt hogy nem hamarabb léptem!

Szerencsére nem nagyon ismerek ilyen rossz gazdákat, vagy legalábbis bp belvárosban nehéz kiszúrni őket, és a szüleim lakóhelyén sincsenek vidéken. Az viszont sajnos, hogy nem is tudnám magamhoz venni, mert a pasim kidobna a saját kutyámmal meg az új kutyával együtt.

Egyszer találtam egy kutyát, a környéken ismerték a gazdáját. Mindent megtettem, hogy gyorsan el tudjam tüntetni szegényt a környékről, miután kivakartam a bolhákból. Sajnos az indulás előtti sétánál megtalált a "gazdája". Tudtam a kissrácról a környéken lakóktól, hogy az utca neveli, és akasztott már fel macskát a téren a fára. Mikor kértem, hogy oltási könyv, rögtön mondta, hogy az apjától kérjem el, menjek fel vele. Nem mondok többet annál, mint hogy ez a Szigony utcában történt. Berezeltem tőle, hogy 22 éves csajként egyedül fel kéne mennem a papáhozegy szörnyen lepukkant bérházba. Azóta is nagyon szégyenlem magam emiatt.

Megértelek, hogy nem mentél fel hozzá.

Legközelebb azonban vágd rá, hogy addig oda nem adod a kutyát, míg valaki nem hozza neked az oltási könyvet.

Rendszerint az ilyen kutyatartók hírből sem láttak oltási könyvet... :-/

Már a kezében volt a kutya, és csókolgatta, a kutya (ilyen az ő lelkük) is látványosan örült neki. Olyan állapotban találtam, hogy én naív azt hittem, hogy már hetek vagy akár hónapok óta kóborol. Hülye egy szitu volt.

Kioktattam, elmondtam, amit tudtam. De tényleg szarul érzem magam azóta is emiatt az egész miatt... Hogy nem tettem be inkább a kocsiba a kutyákat, és sétáltattam meg valahol máshol, vagy valami.

Na mindegy.

Ezért is mondom, hogyha meg tudja oldani, szerintem vigye. DE az a szomorú, hogy az ilyennek újra lesz kutyája, és újra így fog bánni vele.