Mi a baj a mai kutyákkal?
Gyerekkoromban mindig volt kutyánk, kicsi koruktól halálukig. Mindig szót fogadtak, nem ugráltak, nem tettek tönkre semmit. Pedig nem vittük őket iskolába, nem sétáltattuk őket, nem jöttek be a házba.
Szomszédom kutyája egy átok. Mindent tönkretesz, ugrál rájuk, a gyerekeket fellöki, nem fogad szót, szinte retteg tőle a család. Voltak iskolában, sétáltatták (már nem, mert túl erős és kitépi magát a kezükből), millió játéka van.
Tesóm kutyája kistestű. Mindent megrág, válogatós, ugrál, ha valaki papucs nélkül van, elkapja a lábujját és megharapja.
És egyre több ilyet látok. Eleve iskolába kell hordani őket, hogy valamit kezdeni lehessen velük, míg régen vidéken minden kutya tudta hogy hol a helye.
Nőt nem tartja annak... érdekes, a 160 centi magas barátnőmet határozottan vezérnek tartja a rottweilere, bár kiskora óta foglalkozik vele rendesen.
A kutya hallgat rá, teljesen engedelmesen viselkedik, amit a csaj mond, az úgy van és kész.
Nem fitogtatja az erejét - pedig megtehetné, mert vagy 30 kilóval nehezebb, színizom állat -, nem makacskodik, stb.
De egy hímsoviniszta szerint a nő csak főzzön mosson, takarítson, naponta dobja szét a lábát és ennyi.
Régen meg valóben nem volt kutyaiskola, a seprűnyelet eltörte a kutya hátán (a szemem láttára, valami idegen fazon), a kutya kb bekúszott a házába és ennyi.
Állatvédelem, meg bármi? Örülhettem, hogy nem vert meg engem is, amikor 14 éves kamaszlányként odaszóltam neki, hogy saját magát verje ilyen nagy elánnal, mint ahogy szerencsétlen kutyáját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!