Mi a baj a mai kutyákkal?

Régebben "elfogadott" volt, hogy veréssel nevelték a kutyát.

Nem szófogadóak voltak, hanem féltek.

Ma már nem elfogadott ez a barbár viselkedés.

Nem tudom.. fateromék kutyája is antiszociális, baba korában fogadták örökbe és csak őt és a feleségét szereti. Már vagy 4 éves de még mindig ugat, morog amikor átmegyek, agresszív pl velem szemben, van, hogy megharapott (szerencsére kis testűről van szó), pedig hétvégenként átmentem, hogy szokjon, de soha nem fog elfogadni.

Nekünk van egy Jack Russell lány, még 4 éve fogadtuk örökbe családba kiskorában, egy tündéri, szeretetre éhes, végtelenül barátságos kutya idegenekkel szemben is és soha nem szokott rongálni vagy bármi ilyesmi, egyedül kölyök korában a lépcső korlátját rágcsálta mert fából volt és onnan figyelt az ablakból kifele.

Szóval szerintem ahány kutya annyi személyiség!

Régen volt egy erős határozott férfi a családban.

Nézd meg a mai férfiakat, családapákat. Tutyimutyi mind.

Nem mer rászólni a kutyára,általában az asszony irányítja a családot. A szuperanyu. Ez áramlik a médiából,mindenhonnan.

Ezt érzi a kutya is, és hülyéskedik. Nincs egy erős vezető. Mert valljuk be,a nőt a kutya nem tartja annak. Mondhat mindenki,amit akar.

Nagyon érdekes, Erdélyben az esztenakutyáknál ilyen probléma nincsen,pedig ott 1 juhászra jut 10 nagytestű pásztorkutya is. Mégis mind tudja a helyét!! Meg a dolgát.

Ez csak a nagyvárosi családok problémája. Mert le van a férfi butítva. Nem VEZETI a családot. Csak hazaadja a fizetését.

"Nincs egy erős vezető. Mert valljuk be,a nőt a kutya nem tartja annak"

Húszonéves nő vagyok, jelenleg nincs férfi a háznál, de van egy káj-om, egy "örökölt" malim és egy terrierem. Mind teljesen kontroll alatt vannak mindig. Nem szociálisak, de nem kutyáznak, nem macskáznak, nem mennek oda senkihez, nem mennek el nyúlra, őzre stb. Viszont (a kájt kivéve) magas szinten dolgoznak. Úgyhogy a a jó k. szuperanyádat a hímsoviniszta, ostoba mindenednek.