A kutyám azt hiszi, ő a "főnök" (a domináns). Erről hogy szoktassal le?

41-es és 42-es: de ez nem egy jól nevelt kutya!!! A kérdést kiíró egyik hozzászólásában írta, hogy eddig nem nevelték a kutyát, elhanyagolták, most szeretné megnevelni, megtanítani dolgokra, sőt egy másikban azt is írta, hogy oda is kap néha a kutya - erre írtuk többen, hogy akkor ne azzal kezdjen, hogy piszkálja az ételét, hanem bizalmat építsen a kutyával, más területeken tanítgassa, menjenek trénerhez vagy kutyasuliba, és majd utána kezdjen valamit ezzel a problémával (de ha sikerül rendbehozni a kapcsolatukat, akkor javulni fog ez magától is).

Nekem is van kutyám, menhelyről hoztuk felnőttként, és bizony eleinte morgott, vicsorgott, ha valaki (szerinte) túl közel ment, amikor hosszasabban rágcsálható kaját kapott. Még az amúgy régi iskolát követő tréner sem javasolta, hogy kezdjünk el vele keménykedni és kiszedni a kaját a szájából! Kézből etetés, séta közben is, jutalomfalatozás, tréner, majd kutyaiskola, sok séta, foglalkozás - ahogy erősödött a kapcsolatunk, a bizalom magától elhagyta ezt, ma már odanyúlhatok, megsimoghatom közben (ennek ellenére nem próbálom meg elvenni a kaját tőle, amit egyszer már odaadtam és nem akkor állok neki vizet cserélni, amikor eszik).

És ahogy írta is valaki (és ennek nem tudom mi az oka): a fentiektől függetlenül az első pillanattól kezdve az utcán talált dolgokat kiszedhetem a szájából (utcáról került a menhelyre, kölykökkel, szóval sajnos mindent IS felszedne a földről). 2 hete sem volt még nálunk, amikor először felvett valami csontot, és automatikusan belenyúltam a szájába, hogy kivegyem, aztán ott álltam ledermedve, hogy nabazdmeg most fog belém marni (25 kg-os pitador szerű kutya), de nem, csak szorította a csontot, és nézett nagy boci szemekkel, de hagyta, hogy kiszedjem a szájából. Soha egyszer sem morgott ránk emiatt, azóta sem, pedig néhány finomabb falatért (cinkegolyó és kakaóscsiga a favorit) elég rendesen meg kellett vele küzdeni, csak szorítja, de soha egyszer sem mordult ránk ilyenkor. Valahogy megkülönböztette, hogy az más, mint amikor otthon a marhafület adjuk neki... nem tudom.

42 vagyok

Én igazából arra reflektáltam, hogy sokan azt írják, hogy ezt nem is kell tudnia egy kutyának, mert úgysem szabad a kajájukhoz nyúlni.

44-es: de ha amúgy a kutyáddal jó a viszonyod, jólnevelt, engedelmeskedik neked, ki tudod venni a szájából a labdát vagy az utcán talált csontot stb., nem agresszív, nem morog, akkor sem ha adsz neki kaját vagy rágcsát és ott állsz fölötte, vagy elsétálsz mellette, akkor MIÉRT akarsz a kajájához nyúlni?

Majd ha el kezd fulladozni a kajától, akkor - ahogy szintén írta valaki más - meg fogja engedni, hogy benyúlj a szájába. De MIÉRT akarsz odanyúlni a táljába, amikor eszik, ha amúgy el tudod venni tőle a talált kaját vagy labdát?

Én ezeket mindet meg tudom csinálni a kutyámmal, de még soha nem nyúltam bele a táljába, miután letettem és engedélyeztem neki az evést, mert nem látom értelmét. Előfordult már, hogy megsimiztem a hátát, miközben evett, vagy hogy leguggoltam és összeszedtem a szétszórt marhafüldarabokat a földről, miközben rágta, odatoltam az orra elé, hogy azokat is egye meg, de mit bizonyítanék vele, hogy el tudom venni előle a tálját vagy ki tudok venni belőle egy falatot? Simán lehet, hogy arra már odamordulna, de MIÉRT próbálnám meg? Ez ilyen erőfitogtatás vagy mi? Nekem bőven elég, hogy be tudok nyúlni a szájába, amikor felszed valamit a földről, és meg sem nyikkan.

Azokknál a kutyáknál pedig ahol erőforrás bevédés van és hörögve falja a kajáját, vagy rátámad a tálat letevő kézre vagy nem lehet megközelíteni 1 méterre sem, mert támad, ott pláne nem erővel kezded az erről való leszoktatást, mert kontraproduktív lesz.

Én nem akarok a kajájához nyúlni. De mondjuk lehet hogy egy rokon kisgyerek igen... Vay lehet hogy adok neki egy csontot rágácsálásra, és azt el akarom venni tőle mikor úgy itélem meg, hogy elég volt a rágcsálásból. Vagy lehet hogy elfelejtem rátenni a lazacolajat és utólag jut eszembe, akkor elveszem előle és ráteszem.

Meg amúgy erőfitogtatás is, igen.

43

A bizalom kialakítása és a kettőnk viszonyának megbeszélése (azaz, a dominancia tisztázása) nyugodtan mehet párhuzamosan, pár nap után. Ha a kutyában az rögzül, hogy csak bizonyos esetekben kell szót fogadni, és a gazdi elnézi neki a morgást, akkor utólag már problémás lehet az átnevelés. Mint itt a kérdező esetében is. Amikor még az új kutya bizonytalan benne, hogy hol vannak a határok, akkor könnyebben alakítható, mint mikor már kialakult saját elképzelése van a dolgokról. (Emberi példa: ha új munkahelyre megy valaki, és ott az a szokás, hogy csak a munkaidő lejárta után szabad elpakolni és átöltözni, akkor szó nélkül tudomásul veszi. De ha az a helyi szokás, hogy a munkaidő végét már átöltözve várja a dolgozó, és az óra kattanásakor már egyből lép is ki az ajtón, majd egy év után bevezetik, hogy csak a munkaidő lejárta után öltözhet és pakolhat, akkor kesereg, és hőzöng a főnökével, hogy ez így nem járja. Ilyen szempontból a kutya is ember, a neki nem tetsző változásokra nem vevő.)

46

A rokon kisgyerek az teljesen más, mint bárki, akihez szokva van a kutya.

Volt nekem egy hihetetlenül okos kutyám (amit a többi meg se közelíthet), egy kissé keverék drótszőrű foxi szuka. Nagyon kevés dolgot kellett neki tanítani (pl. hogy ne morogjon a kaja miatt), alapból mindenre magától jött rá, hogy mit várunk tőle. Pár hónapos korától magától belátta, hogy ha valaki idegent beengedünk az udvarra, és barátságosan beszélünk vele, azt nem kell tovább ugatni, és annak egyből nyalta a kezét. Viszont vadászkutyaként minden kisebb méretű dolgot utált, így kb. 4-5 évesig a gyerekeket is. Velük lehettünk bármilyen barátságosak, az őt nem érdekelte, többször előfordult, hogy odasündörgött, és megpróbálta megharapni őket, erre egész életében figyelni kellett. Olyan gyakran nem jöttek kisgyerekek, hogy tanítani lehetett volna a gyerekek elviselésére, mint a macskák elviselésére. (A macskákkal az volt, hogy szétszedte a vaskerítést, ha idegen macskát látott, de ha hoztunk egy új saját macskát, arról először úgy gondolta, hogy a vacsorája, de a bemutatást követően másnap már a macska hozzádörgölőzhetett, a kutya elviselte, csak nézett ránk letargikusan, hogy miért kell ezt neki eltűrni.)

Kérdező:

Érdemes lenne Cesar Millan filmjeit nézni. Valamelyik műholdas csatornán szokott lenni rendszeresen. Vagy a Youtube-on is vannak fent magyar nyelvű részek. Ő igazi hozzáértő, tőle lehet tanulni. Gyakran domináns kutyákról is van szó a műsoraiban.

Az étellel konkrétan úgy lehet szoktatni a kutyát, hogy néha evés közben a közelében maradsz, egyszer-kétszer megsimogatod (amit ilyenkor már önmagában is az ételéhez való közeledésnek vesz, és sérelmez), és egy idő után hozzászokik, hogy ezek a dolgok nem problémák. De mindezt csak akkor csináld, ha már tényleg elismer vezérnek, addig csak problémák forrása lesz.