A kutyám azt hiszi, ő a "főnök" (a domináns). Erről hogy szoktassal le?

10-es, 14-es, 17-es jót ír, illetve az is, aki azt írja, két különböző dolog, hogy a kutya ételét nem vesszük el vagy az utcán talált csontot kivesszük a szájából.

A kutya a morgással jelzi, hogy a szitu nem tetszik neki (általában a morgás már nem az első jel, hogy kényelmetlen neki a helyzet, de sokan nem ismerik fel a megelőző jeleket). Ha a morgást bünteted azzal azt fogod elérni, hogy morgás nélkül fog harapni, odakapni, ezért morgást nem büntetünk, a helytelen viselkedésről kell leszoktatni (erőforrás bevédés, valamelyik válaszadó linkelt is egy cikket, hogyan lehet ezen segíteni).

Te magad írod, hogy elrontottátok a kutya nevelését, évek alatt, most meg azt várnád, hogy hirtelen "megjavuljon" a kutya. Bizalmat, jó kapcsolatot kell építeni a kutya és közted, nem pedig azzal kezdeni, hogy a tálja körül matatsz amikor eszik.

Keress nem averzív módszerekkel dolgozó kutyaiskolákat, felejtsd el, aki falkasorrendről és dominanciáról magyaráz, ez már elavult.

36-os

Ritka nagy barom, aki veréssel "neveli" a kutyáját.

Egy jól nevelt kutyának nem szabad morogni, ha az ételéhez nyúl a gazdája. Ha morog, akkor hiányos a nevelés, és le kell a morgásról szoktatni. Akiknek a kutyanevelés nem sikerül, azok írják, hogy nem szabad elvenni a kaját.

Én a mindenkori kutyáimtól el tudok/tudtam venni bármit, ha valami okból szükséges volt. Szórakozásból persze nem nyúlkálok az ételükhöz, sőt nem is lépek ilyenkor túl közel, mert minek stresszelném feleslegesen. De ha mégis úgy adódik, azt nem engedem, hogy morogjanak rám, bármi okból is. Meg kell bízniuk bennem, és korlátok nélkül el kell fogadniuk, hogy én vagyok a főnökük, nem ők az enyémek.