Mit csináljak? Már én nem bírom nézni, ahogy szenved.

A barátnőméknél van egy lakásban tartott kutya.

De szegény rosszabbul él, mint ha láncon lenne.

Egy külön szobában van, kb 2x2ben a saját ürülékében, és ha be is engedik a nappaliba, mindenért elverik.

Mikor ott voltam, szegénynek még furcsa volt hogy megsimogattam. Ők is rám szóltak, hogy utána gyorsan menjek kezet mosni. Meg mikor magamhoz hívtam, szegény kis lépésekben jött közbe remegve nézte a barátnőmet, és mikor barátnőm észrevette hogy felém jön, rá ordított, hogy: "Te meg hova jössz?" És szegény mint a villám, úgy visszafutott a 'szobájába'. Már én szóltam rá, hogy ne üsse annyira, már visitott szegény kutya. mert legutóbb azért kapott ki, mert hullik a szőre, és szőrös lett a nadrágja.

Pedig nagyon okos, értelmes, szép kutya. Nem is szokott rosszalkodni. Gondolom nem is mer. Hatalmas udvaruk van, mégis, soha KI SEM ENGEDIK. sétálni nem viszik, mert minden emberrel barátságos és leáll játszani, oltani sem viszik.

Én már szóltam nekik, hogy ez így nem jó, de még engem csesztek le. Mikor megyek el tőlük, szegény mindig úgy néz rám, mintha azt mondaná 'Ne hagyj itt velük!' már nem is szeretek menni hozzájuk, mert én eléggé nagy állatbarát vagyok, és nem tudom nézni, szegényt hogyan bántják. pedig amúgy rendesek, nem tudom mi bajuk van szegény ártatlan kutyussal. már gondolkodtam rajta, hogy ha ennyire nem szeretik és csak teher, akkor elhozom tőlük.

szerintetek mit csináljak? tudok egyáltalán valamit csinálni?

Bocsi, kicsit hosszú lett.