Könnyebb lesz a kutyával?

5 hónapja szültem és ne kövezettek meg túlzottan, de azóta minden létező stresszforrásom a 6 éve mentett kutyánk. Nyáron még egyszerűek voltak a séták, úgy ahogy volt bedobtam a gyereket a babakocsiba és mentünk, (bár az is nehezítés, hogy a lépcsőházunk nem akadálymentesített, úgy kell leszenvedni mindenkit a kutya meg nem elengedhető mert szökik) de most ősszel mire összeszedek mindenkit a gyerek ordít, a kutya már nyüszít, akkor a gyerek kap gyorsan enni, abba belealszik, akkor a kutya megint vár… ha a párom itthon van átveszi, de ha nincs akkor egész nap nincs és akkor ezt 3x játszuk el egy nap, emellé folyamatosan ugat meg nyüszít mert ősszel megállás nélkül enne és ha nem kap akkor nem hagyja abba, egyfolytában láb alatt van, jön utánam, követ, rendszeresen megbotlok benne gyerekkel együtt, minden zajra vakkant és pont a kapuban lakunk úgyhogy kb minden hazaérkezőre felvakkan, felkelti folyton a gyereket, egyszerűen megőrülök tőle. A kaputelefont már leszereltük hogy az pittyenni se merjen mert azt is ugatja. Anno mindent próbáltunk már vele, sulit is háznál trénert meg figyelmen kívül hagyást is az ugatás ellen, de mindig azt kaptuk hogy sorry a kutya ostoba, utóbbinál meg annál inkább ugatott minél jobban nem figyeltünk rá.

Sokszor egyszerűen a hajam tépem tőle, szeretem imádom és semmiért nem adnám de amióta szültem valahogy mégsem nézek már annyira ferde szemmel a baba született, a kutyának menni kell típusú emberekre mint azelőtt. Könnyebb lesz idővel? Vissza fog állni némi rend az életünkbe?