Szabad-e megrántani a kutyát?

Van egyetlen kutya a környéken, akit a mindenkivel barátságos kutyám, amint meglátja a távolból, úgy akar nekimenni, mint az őrült. Olyankor nem lehet leültetni sem, olyan intenzívem akar nekimenni (pedig semmi nem történt köztük, már az első találkozás óta ez van, a másik kutya meg akkor sem feszült be, amikor az enyém majdnem elért hozzá idegbetegen húzva). Ma is, a sötétben megláttam őket, rögtön másik irányba mentem, de aztán a kutya is észlelte, és már kezdett behülyülni, mire rántottam egyet a pórázon. Jött velem, azonban morogva visszafelé nézett, és tett olyan megnyilvánulást, hogy visszafelé akart menni, mikor már nem is voltak látótéren belül. Akkor a pórázt húztam folyamatosan, de nem rántottam. Csupán egyszer volt, mikor nagyon bele akarta élni magát, és ha megteszi, a közepes méretével úgy húz, mint egy nagy kutya, pedig nem vagyok gyenge, hanem benne olyan erős a... nem is tudom, indokolatlan gyűlölet? Közben meg azzal a kutyával is játszani akar nagy lelkesen, aki meg pórázon akar nekimenni! A kiskutyák elől, akiket az erősebb szél elvisz, szó szerint elránt engem, miközben elfut, ha ugatni kezdi. Ez a kutya meg békén hagyja, teljesen nyugodt, mégis szörnyetegként kel ki magából! Olyan is volt, hogy miután a kutya és gazdi tovább álltak, még percekig morgott az irányukba.

Ja és megjegyzem, apám legjobb esetben heti 2x leviszi sétálni. Akkor is nekem marad még napi 2 séta, anélkül 3. Én vagyok vele a legtöbbet azóta, hogy elhoztuk, kipróbáltam már minden kutyafaxát, hogyan kéne jól csinálnom, de nem tekint engem főnöknek évek múltán sem. Apámat igen, ő alapból domináns. Póráz nélkül viszi a kutyát, és amikor a fent említett kutyának nekiindult a kutya, néhány méter választotta el, és mégis megállt, és visszasétált apámhoz, bár még utána utánuk nézett morogva, de visszament! Nekem olyankor, ha meglátja, leültetnem sem sikerül!