Engednétek a 17 éves lányotoknak, hogy pitbullt / amstaffot vegyen?

Ez az eset mostanában történt arrafelé, amerre lakom: [link]

Ismerek jól nevelt bullt/stafit, olyan gazdikat, akik jól kézben tartják az ilyen kutyáikat, és velük ilyen nem történne, de egyikük sem 17 éves.

"A harci kutyák tartását engedélyhez kéne kötni, mint Németországban és akkor kevesebb inkompetens barom okozhatna ilyet."

A keverékkel mihez kezdene a jogszabály?

Mondjuk egy Pitbull-Foxi keverék? Vagy Amstaff - Husky?

Egyik se normális agyilag!

17 évesen kissé késő a lányodat megnevelni, pedig van baj rendesen.

" Mindenképpen ilyen kutyát akar, képtelenség lebeszélni róla. " Nagyon nem tetszik, ez az erőszakos, önző hozzáállás.

Szóval szerintem leginkább le kellene ülnötök beszélgetni, de úgy, hogy ti, a szülők, sem a magas C-n kezditek. A kérdés sokkal komplexebb, mint a 17 éves lány vs. "harcikutya".

Te ismered a saját gyerekedet, hogy mennyire felelősségteljes, hogy mik a tervei a jövőre nézve. Vannak olyan 17 évesek, akikre simán rá lehetne bízni egy ilyen kutyát, de olyanok is, akikre egy cserép muskátlit se.

17 éves, simán vannak ötletei, hogy mit akar csinálni, ha "nagy" lesz, kacsintgat-e külföld, erasmus felé stb. alapvető bizalomi kapcsolat kérdése, hogy ezeket megosztja-e veletek.

Alaptétel #1

A kutya családi projekt. Ahhoz, hogy a kutya működjön, a kutya minden tagjának el kell fogadnia a kutyát ÉS foglalkozni vele: gyakorlás, séta, sportok (amellett, hogy a lányod a főgazdi és ezeknek az oroszlán részét ő csinálja).

Mivel együtt éltek, a család minden tagjának "vétójoga" kellene, hogy legyen. Mindenképp együtt menjetek kutyát nézni, mindenképp olyat válasszatok, akivel a család minden tagja együtt tud élni (legyetek tekintettel a már meglévő, kisállatokra is, ha vannak).

Eleve nem mindegy, hogy honnan van a kutya, de a bull típusúaknál végképp nem. Megfontolandó:

- A kutyák meglepően sok dolgot hoznak szülőből, nagyszülőből, születés előtti, születéskori körülményekből, első néhány hétből. Ha tenyésztőtől lesz a kutya, akkor szűrések, törzskönyv mellett azt is nagyon nézzétek meg, hogy mit csinál a tenyésztő a kutyáival. Sok az olyan, aki csak az alapvető minimumot csinálja meg, nektek az nem elég.

- Alternatív lehetőség, hogy felnőtt kutyát vesztek magatokhoz: annak már van kifejlett személyisége, habitusa... igazán jó állatvédők ismerik a kutyát és a komolyabb problémáit sem rejtik véka alá, így tudtok olyan egyedet választani, aki jól illik a családotokba. (Hogy hol találtok igazán jó állatvédőt, az más kérdés.)

Szvsz inkább támogassátok anyagilag, mint valami legalja szaporítótól szerezzen kutyát, kétes előélettel.

Alaptétel #2

Ezek sportkutyák. Mindenképp el kellene beszélgetni a lányoddal, hogy mint főgazdi, hogyan tervezi az életét a kutyával.

A pórázon lötyögés nekik végképp nem elég, mindenképp kell egy-két sport, legalább hobbi szinten: puller, canicross, hard dog race, de akár agility, flyball meg hasonlók is jók lehetnek, majd látjátok miben tehetséges a kutya.

Idő, energia mellett ezeknek szintén van egy anyagi vonzata is.

Alaptétel #3

Nevelés. Mint ahogy említettem, családi projekt. Illetve alapvető kérdések merültek fel (elbírna-e vele?), hát erre én inkább oktatót ajánlok. Csak ahhoz is mélyre kell ásni, hogy megfelelő oktatót találjatok.

Megintcsak, inkább támogatni kellene anyagilag a dolgot, minthogy félre legyen nevelve a kutya.

A saját véleményem az az, hogy:

- A pit bull igényével menjen a francba. Amit arra szelektáltak, hogy más kutyákat tépjen szét, abban az agresszió genetikailag is jelen van. Normál földi halandó számára is élhetetlen, nemhogy egy fiatal számára, aki szociális életet él, barátokkal menne kutyázni. A staff - attól függően, hogy honnan jön és mibe viszitek - kezelhetőbb.

- Sokat nyom a latba Igazi Kutyás emberek véleménye, akik ismernek benneteket. Ha kétrét görnyedve röhögnek az ötleten, vagy a földön keresgetik az állukat döbbenetükben, akkor valószínűleg nem való nektek amstaff.

- Csináljatok egy csini kis excel táblázatot a költségekkel! 2 munkalap: az egyiken az egyszeri költségek (vételár, alap immunizáció, ivartalanítás, felszerelések stb.) a többin a folyamatos költségek (parazitamentesítés, táp - többféle is, étrendkiegészítők, kutyás sportok). Sokat segít a döntésben, hogy elbírja-e egyáltalán a családi kassza.

- Figyeljetek a kommunikációtokra és tudom nehéz, de próbáljátok a kutya szempontjából is vizsgálni a családotokat! Ha én hisztis vagyok, de kutyát akarok, hamarabb gondolnám végig azt az indoklást, hogy "nem lenne jó a kutyának, mert [valami miatt] nem tudnám [valamelyik igényét kielégíteni]", mint az "úgysem bírsz vele".

- Legrosszabb esetben arra lyukadtok ki, hogy jelenleg nem vagytok alkalmasak egy amstaff vagy egy bármilyen kutya megfelelő tartására. Ebben az esetben inkább ne vállaljátok!

- Amstaffos élmények: egy van az utcánkban, aki egy nyomulós tahó. A másik kutyát egyáltalán nem olvassa, és csak addig működik, amíg a másik kutya rá nem morog. Kis híján megharapta a félős mentettemet, aki ha nem hallgatnak a testbeszédére, morog. A gazdi dominancia elven neveli a kutyát, aki szülőknél van deponálva.

Alapvetően fel kéne fogni, hogy egy bármilyen kutya minimum 10 évre szól.

Hát még az egygazdás kutyák...

A 17 éves lánynak van fogalma egyáltalán arról, hogy 5 év múlva mi lesz vele?

#17.

Miért egy 30 évesnek van fogalma arról, hogy mondjuk 12 év múlva mi lesz vele?

Egy kölyökként vett kutya simán vele lehet 15-16 évig.

Mi van ha addigra házból panelba költözik?

Ba Budapestről Londonba?

Vagy ha esetleg hajléktalan lesz?

Ennyivel előre ezt senki sem tudhatja biztosra…

Akkor senki se tartson kutyát?

Kutyát akar venni, tehát akkor van rá pénze. Tenyésztőtől egy fajtatiszta kutya drágának mondható, a lányod 17 éves így feltételezm, ha meg van rá a pénze azt időbe telt összegyűjtenie. Átgondolt felelősség teljes döntés eredménye a kutya vásárlás ötlete.

Belekalkuláta, hogy a kutya 10+ év felelősség, akkor is lesz rá ideje ha mondjuk egyetemre megy, később dolgozni.

Ha így van, akkor nincs akadálya. Nem a kutya fajta határozza meg (teljesen), hogy alkalmas-e a kutyatartásra.

17 évesnek olyan kutyát engednék, ami nem baj, ha a nyakamon marad, ha ő elmegy messze egyetemre, vagy majd elköltözik és mégse tudja vagy akarja magával vinni. Épp annak a kapujában van, amikor pár év alatt sokat változhat az élete, kétlem, hogy felmérné, hogy akár 15 évig is úgy kell majd mozognia, hogy számoljon a kutyájával.

Amúgy részemről akár lehetne pitbull vagy amstaff, én szeretem őket. De te csak akkor engedj bármilyen kutyát, hogy nem gond, ha meg kell tartanod, mert 3 év múlva a kisasszony albiba költözik a pasijával, és sajna oda nem viheti.