Többé képtelen vagyok szeretni a kutyám, mit tegyek?

A kutyám 9 hónapos. Nagyon okos, nagyon könnyen tanul. 2 hónapos kora óta van nálunk. Igyekeztünk minden igényét kielégíteni: hetente kutyaovi, kutyasuli, hogy szocializálódjon, sok emberrel ismertettük meg stb. Naponta séta, sétába labdázást iktattunk és szabad rohangálást egy hatalmas zöld területen. Itthon is edzettem, mindenfélét megtanultunk, összetettebb feladatokat is. Engedelmes munkáztunk is vele. Emellett soksok játék: laszti, kötélhúzás, jutifalatkeresés stb.

De mindennek ellenére a kutyával nem lehet bírni. Nem tisztel senkit és semmit. Gond nélkül megharap poénból/dominanciából akármelyikünket. 3 réteg ruhán át is vérző nyomot hagyva. A kutyasulis oktatókat se tisztelte, ők se tudtak vele mit kezdeni, olyan csökönyös, pedig akkor volt 3 hónapos összvissz. Más állatokat se tisztel, vadássza a többi kutyát és egyéb más élőlényeket is. Ha nem az van, amit ő akar, akkor hiszti. Pedig soha nem engedtünk neki, fiatalkorában sem volt elkapatva ilyen szempontból. Sétáltatni már esélytelen, kapkod a póráz végéért és húz mint a fene. Oktatók se tudták megtanítani a pórázfegyelmet neki. Mindent tud, de akkor hajtja végre ha olyan kedve van. Nagyon szar, mert mi tényleg mindent megtettünk és mondták is hogy iszonyú ritka az ennyire problémás kutya. Nem tudom mit csináljak. Azon gondolkodunk, hogy beadjuk munkakutyának, mivel annak nagyon jó lenne, ha valaki ki tudná képezni és elnyerné a tiszteletét.

Megszakad a szívem mikor látom, hogy ül az ajtóban és néz rám, vár, hogy kimenjek hozzá. De ha kimegyek, kis simi után rámugrik, megharap, ha ellököm magamtól, ugrik vissza és mégerősebben harap. A kiabálás sose hatott rá, hatalmas erőt kell kifejteni ahhoz rá, hogy meghúzza magát, de az szinte esélytelen és nincs is ahhoz lelkivilágom, hogy bántsam. Mielőtt valaki írná, a földre se lehet lenyomni, 10percig kell birkózni vele, hogy lent maradjon a földön, aztán még 20percig hogy ráhagyja az erőlködést, de ha elengedem, megrázza magát és jön vissza megint harapdálni és bunyózni. Nem tudok vele mit kezdeni, ahogy a szakemberek se tudtak. Hozzám nőtt a kis mocsok, de egyszerűen nem bírunk vele. És tapasztalt kutyások se. Valakinek van bármi mentő ötlete? A menhely kizárva, az hogy random embereknek meghirdetem és valaki a szépsége miatt elviszi, az is kizárva. Mert vannak olyan emberek akik a helyünkben már biztos ki rakták volna a szűrét. Nem akarom, hogy ez legyen a sorsa. Valamit meg lehetne még próbálni? Vagy bármi ötlet, ami még megmentheti a helyzetet? Bármit szívesen veszek már, köszönöm, hogy elolvastad…