Mit csináljak? Elfogyott a türelmem, nincs több ötletem. (nagyon hosszú kifejtés, csak kalandoroknak és olvasni szeretőknek ajánlott)
Három éve van itthon két közepes méretű kutya, egyik menhelyről, másik egy állatvédő ismerőstől. Utóbbinál nem számítottam kevesebbre, mint a nehéz, és nagyon sokat fejlődött, már nem ugrik rá mindenkire, meg lehet érinteni a hátát úgy, hogy nem húzza be, elfogadja a jutalomfalatot... tehát elégedett vagyok a haladásával. A másik kutya is sokat fejlődött ahhoz képest, ahogy elhoztuk (túl élénk volt, mindenkire ugrált, mindent szétkapott, már ami az enyém... csak érnie kellett, semmi különös, nagy kutya- és emberbarát cimbi).
A ki**eszett gondom az az, hogy az kutya- és emberbarát cimbim időnként qrvára nem kutyabarát a pórázon. Van egy rosszindulatú idős pi**a a környéken, aki nem csak az én életemet, hanem másokét is már megkeserítette (nekem konkrétan egy évem, valahogy mindig összefutottam vele, aki neheztelt rám, amiért nem másik környéken sétáltatom a kutyáimat, azóta megy a bosszúhadjárat), nem akarom elengedni, mert tudom, kiakad, ha odamegy hozzá a kutya csupán megszagolni, ő pedig vinnyogni kezd, ha egy nagyobb kutya egyáltalán közelít felé. És van egy nagy, fekete nem tudom milyen kutya, akit egyenesen utál, messziről meglátva is neki indul morogva, vicsorogva, ugatva. Apukámnál szótfogad, de úgy is necces, ha ne adj isten egyszerre sétáltatunk és összefutunk.
Ismeretlen kutyáknál pedig, mint tegnap este, a menhelyi kuty barát cimbora csak úgy neki akart menni egy közepes méretű kutyának, s miután észrevette a másik, aki pisilt és szagolt, ő is. A másiktól már megszoktam, sokkal jobb a helyzet ebben is, de a mindenki cimbijétől nem! Leszidtam, de már elegem van, hogy így vagy úgy a három év napi 3 sétája alatt kvázi akkor lehet nyugodt sétám, ha senkivel nem futunk össze vagy csak olyannal, akit már ismernek és kedvelnek.
Megjártam a trénert, akinél amiket mutatott, teljesen jól ment minden, nálam nem, pedig pontosan ugyanúgy csináltam. Apukámnak mennie sem kellett, hiszen rögtön hallgattak rá, vagy legalábbis a menhelyes. Én meg, szóltam szépen, csúnyán, nyugodtan, türelmetlenül, suttogva, hangosan, kiabálva, idegbetegen, kértem, kijelentettem, könyörögtem, sírtam, de nem, nem válik be. A kutyák nagy részével nincs gond a menhelyesnek, csak éppen az említett kettő kutya (+ az öregasszony), és a váratlan "nem tetszik a másik" kirohanások váratlan csapások, nekem meg elegem van, hogy folyton elnézést kell kérnem valakitől. Apukám meg nevet az egészet, le se xarja, csak osztja nekem a kéretlen tanácsot, hogy én baxom el, hogy elvárom, hogy felnőttként kezeljem, pedig fejben nem vagyok felnőtt, mert ha nyugodtan állnék hozzá... Napi három séta van, ő hetente esetleg kétszer leviszi őket. Nagyon türelmes ember vagyok, ezt bárki megerősítheti, kiabálni pedig egyetlen egyszer kiabáltam, amikor akkor is elért ez a kétségbeesés, hogy mindegy, mit teszek, kire hallgatok, hogyan reagálok, türelmes vagyok vagy nem, ugyanaz a vége - a menhelyről jött kutyám nem tekint domninánsnak, falkavezérnek. És nem tréner volt a hülye, mert ő, és tényleg mindenki más, aki megcsinálta a tanítottakat vele, megcsinálta.
Én megyek ki- és be először az ajtón, legtöbbször én adok nekik enni, én vagyok velük a legtöbbet, és még sok én, én, ént tudnék írni. Tényleg igyekszem.
Az állatvédőssel naponta van valami kirohanás, a másikkal kevésbé, éppen ezért ér mindig váratlanul. Tegnap délután egy ráugató kis fehér kutya elől is elfutott többször is, mert nem akart vele összetűzni, egyszer nem ugatott vagy morgott rá, alapvetően nagyon türelmes kutya. Meg póráz nélkül máshogy viselkedik, de a már említett személyek miatt nem vihetem mindig anélkül, csak amikor kis csoportot találunk, akivel játszhat, kicsik és nagy kutyák egyaránt, ott elengedem (szerencsére mögöttünk van egy park, és további kettő nagyobb a közelben). Akik ismernek minket a környéken, mind azt mondják rá, hogy szeretetgombóc, imádják (három év az három év, sok kutyám van).
Szóval... mit tudok tenni? Jót szeretnék mindkettőnek, nyugodt sétákat magamnak, és dominánsabb lenni, de ahogy látom apukámnál, ehhez születni kell. Szidni se tudok rendesen, nem vesz komolyan a kutya, míg apukámnál elég csúnyán néznie vagy felemelnie a hangját.
Lelkileg, önbizalmad rendben vagy?
Kutyák megérzik!
Taníts trükköket a kutyáknak, szoktasd hozzá, hogy ha mondasz valamit, azt érdemes megcsinálni
Menj kutyasuliba. Ott te is a kutyák is sokat tanulnak (akkor is ha megy az ül fexik)
Nekem ez jutott eszembe. Ezer más jó megoldás is van
Akkor próbáld meg azt, hogy apukád tanítja a kutyát arra, hogy elfogadjon téged, hallgasson rád is. Sokat kellene együtt mennetek.
De a lényeg a kiegyensúlyozottság.
Nehéz lesz, mert a kutya nem hülye, már kialakultak a szokásai is.
Kutyasuliba nem tudok menni. Már akkor téma volt, amikor elhoztuk a menhelyes kutyát, de közbeszólt a covid, betett anyagiakban, aztán nem is volt tartva ilyen foglalkozás, aztán egyik pénzügyi kiesés követte a másikat az elromlott autótól a mosógépen át a... volt még néhány javítandó, cserélendő dolog. Máig mondja apukám, hogy majd nyáron... előző nyáron is úgy volt, hogy megyünk, mégsem történt meg, nekem meg se kocsim, se munkám, és két kutyát nem tudnék elvinni, nem is utaztak tömegközlekedésen.
Trükköket már tanítok neki. Tudom, apróság, de pl: pacsi. Apukám ezért is osztja a kéretlen véleményét, hogy ilyen hülyeségre tanítom a kutyát ahelyett, hogy... bármi másra. Szoktam még az ül-fekszik, fekszik-ült csinálni, mert bár leülnek az út szélén, és amikor mondom, hogy ül, de nem árt a gyakorlás, a fekszik macerás, együtt a kettő pedig szintén nyögvenyelős, de a jutalomfalatra végül összerakják fejben, hogy mit szeretnék.
Négyes hsz: Heti két szabadnapja van, akkor sem pihenéssel szokott nagyrészt foglalkozni. Ideje és ereje sincs többet lejönni, de bevallom, nem is akarok vele annyi időt tölteni, bármennyire is szeretem. Ha ez megoldás lenne, és lenne rá ideje, vállalnám, de látom előre, hogy hozná a formáját (ég és föld vagyunk, ha pedig megvan a véleményem, ami ütközik az övével, általában én vagyok a hülye, a tapasztalatlan, aki ennek ellenére "mindent jobban tud", ha meg csöndben maradok, hadd dühöngje ki magát, akkor meg azt vágja a fejemhez, hogy sza*ok az egészbe). Így nincs túlságosan kedvem végigszenvedni vele, bármennyire is szeretné, hogy több időt töltsünk.
Azt, hogy ő fogadtasson el a kutyával, nem tudom, hogy kéne. Amikor ő ott van, a kutyára éppen csak akkor kell szólni, amikor befordulunk a saroknál, jöjjön. Én túl aggódó fajta vagyok, így amikor rászólnék a kutyára, de apám szerint még rendben van, ő szól rám, hogy fogjam be a számat/maradjak csöndben, ő ott van, majd (rá)szól, ha kell. Nála ritkán, hanem soha nem viselkedik úgy, szóval... általában nem szokott kelleni.
Az a baj, hogy ilyen idióta, ostoba apával tényleg lehetetlen helyzet.
A szülőnek a dolga lenne, hogy a gyereke okosabb legyen nála. Segítse a gyerekét, fejlessze a kritikai, logikai és tudományos gondolkodását, eligazodási és tájékozódási képességét.
"Megjártam a trénert, akinél amiket mutatott, teljesen jól ment minden, nálam nem, pedig pontosan ugyanúgy csináltam."
Itt a baj. Veled van a gond. Édesapád is jól kezeli a kutyát, de nálad valami hibádzik.
Azt a trénrt vissza kellene hívni és addig csinálni vele, amíg rá nem jössz, miként tudod elfogadtatni magadat a kutyával.
Seta elott meditalj 10 percet.
Setahoz ehesen vidd,kozbe oszd fslatonkent a kajat.Ez tudom,h nem biztos,h megoldhato.
De a kovetkezok igen:
Lassu komolyzene szoljon akar radiobol seta alatt. Az is nyugtat.
Rozsaparfum vagy szantalfa illoolaj a kezedre nyakadra. Nyugtat es a kutyakat meg mas embereket is. Taoasztalat.
Egyutt kocogas megy a kutyakkal? Attol is no a szemekyed a szemukben.
Seta dlott kozvetlen otthon 8-10 parancsot jutfalatra teljesitsenek neked. Aztan poraz felcsatol es indulas!! Ez az egyetlen hasznalhato tanacs,amit a kutyatrener elmondott 50 000 huf-ert. A tobbi kakit se er.
Ajto kajaszabalyt mi is betartjuk. A sorrendiseg alap.
A probléma veled van. Az írásodból is süt a feszkó, nyilván ez a kutyára is ráragad.
Amit csak ki akarok emelni az egészből: Egy kutya sem támad váratlanul. Egy csomó jel figyelmeztet a támadás előtt arra, hogy itt probléma lesz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!