4 éves középázsiai juhászkutyát fogadnánk örökbe, szinte kezdőként. Jó ötlet?

Van egy 4 éves KÁJ kutya, aki egyedül él egy telken, mert a gazdája meghalt és a szomszéd jár át napi egyszer megetetni. Így él kb. 1 éve, és láncon van tartva, mert különben elszökne. A gazdája nem nagyon foglalkozott vele és a kutya szinte egyáltalán nem szocializálódott. Aki most gondoskodik róla, nagyon szereti. Párommal már többször meglátogattuk a kutyát, nagyon barátságosan viszonyul hozzánk. Velem játszik a maga 70-80 kg-jával, ami elég durva, a játék után mindig van rajtam kék-zöld folt, mert ráharap a karomra és nekiütődik a fogának a csontom. Le tudom parancsolni a földre, többnyire hallgat is rám; már az első találkozáskor sikerült. Ha durvul, akkor le tudom állítani többszöri rászólásra, vagy erősen rászorítok a fejére és megakadályozom, hogy rám ugorjon. Kívülről úgy látszik, mintha egy harci kutya rángatná a kezemet, de nem erősen harap rá, viszont kicsit tartok attól, hogy esetleg csak felmér, kóstolgat egyelőre.

Nekünk van egy 7 kg-os, 3 éves törpeuszkárunk, azt lehetetlennek tartom, hogy összeengedjük őket, mert nem élné túl, ha elkezd vele játszani.

Kertes házban lakunk, van egy kb. 100 négyzetméteres előkert, ami szépen meg van csinálva, gyepes. A hátsó rész kb. 800 négyzetméter, melléképülettel rajta. Hátuk tartanánk kint a nagy kutyát, az uszkár benti kutya, pisilni kivisszük mindig az utcára, de amúgy az előkertbe van kiengedve. Így a 2 kutya el lenne különítve egymástól, de nem akarok soha azon izgulni, hogy mikor talál valami rést a nagy kutya a kerítésen és jön át az uszkárhoz, vagy fordítva.

Mit javasoltok? Mindenhol azt mondják, hogy a KÁJ kutya semmi esetre sem való kezdőnek, ráadásul ez egy felnőtt kutya, akinek nem volt jó gazdája. Ugyanakkor meg amikor megérkezünk hozzá és meglát minket, egyből lefekszik és csóválja a farkát, amíg oda nem érünk hozzá és látszik rajta, hogy nagyon kedvel minket. Gyakran meglátogatjuk, hogy szokjon minket, mielőtt elhoznánk. Szerintem még játéka sem volt soha. A múltkor vittem neki egy nagy marhalábszárat, nagyon tetszett neki, és amikor odaléptem nem is morgott egyáltalán. Akkor adott ki halk morgó hangot, amikor rátettem az orrára a kezemet, miközben a csontot rágta. Amikor a fülét simogattam, nem zavarta. Szerintem ez jó jel.