Hogyan küszöböljem ezt ki?

Van erre egy nagyon egyszerű játék: fogsz a kezedbe ételt, lerakod a kutya mellkasa vonalához és passzívan ott tartod. Nem mozgatod, nem mutatsz le vele, csak tartod. Ez így se nem ültetés jel, se nem fektetés jel. És mondogatod a fekszik vezényszavát. Majd a 2., 4. vagy 10. vezényszóra végre le fog feküdni és akkor hatalmas jutalmat kap. Az ül ugyan ez.

És ha ez már mindig elsőkre megy, elrakod a hátad mögé a kezed és úgy mondod a vezényszavakat. Ha megoldja, nagy jutalom.

Normál esetben, ha a fektetést egyébként tényleg érti, 2-3 alkalom kell csak hozzá.

Szerintem kölyök korban, az alapoknál lett a "hiba". Oké, hogy az elején húzod lefelé a jutifalit, de túl sokáig maradt meg a jutifalizás. Ha megvan a cselekvés, a jutifali lehúzást vedd ki a folyamatból. Tehát fekszik parancs, lefekszik és utána vedd elő a jutifalit és add oda neki. Akárki akármit mond, igen is tudnia kell csak szóra és csak kézjelre is a parancsot, hisz egy előreküldés esetén pl nem fog hátranézni a kutya, hogy neki most feküdni kellene.

Ugye mikor még az alapot tanítod, van az a verzió is, hogy a kutya fenekét nyomod le, meg a két lapocka közötti pontot nyomod meg, attól függően, hogy ültetés vagy fektetés van, csak ez már őskori "szadista" módszernek van titulálva, pedig sokkal célravezetőbb mint a jutifali húzgálás és nincs meg az a veszély, hogy ez a hiba alakuljon ki, mint a kérdezőnél.

Suliba nálunk egy serdülő roti volt ugyanilyen, talán annyival volt rosszabb, hogy semmit nem csinált meg jutifali nélkül. Falival mindent, anélkül semmit.

Én csak az alapokat tanítom jutifalival, utána átállunk labdára ott meg ez a veszély nem áll fent. (mindig munkavonalas németjuhászaim vannak, és mindig labdabolond egyedet fogok ki :D)