Mit tegyek ezzel a szegény kutyával? (többi lent)

Figyelj, kiindulva abból, hogy még a sokkal jobb helyzetben lévő, de így is rosszul nevelt/kevés foglalkozott nj-k mennyire be tudnak, szinte visszafordíthatatlanul kattanni, én úgy indulnék neki, hogy nem nagy elvárásokkal, és felkészülnék a kompromisszumokra.

Mert ott lesznek az első problémák, amikor nem csak foglakozol vele (eteted-játszotok), hanem szabályokat is állítasz. Erre fel kell készülnöd lelkiekben és mentálisan, mert egy ilyen láncról leszabadult kutya általában nagyon szívesen fogad mindent egy új embertől az életében, de egyáltalán nincs hozzászokva ahhoz, hogy moderállnia kell magát. Lehet ironikusan hangzik, hogy egy láncon tartott kutya ismeri a legkevésbé a keretek között maradást, de így van. Ameddig a lánc elért, bármit csinálhatott, általában ezekre a kutyákra rá sincs hederítve, így fegyelmezve sincsenek.

Tehát az első napokban nagyon hálás lesz és "csodakutya", de a szabályokat le kell fektetned, és minden esetben be kell őket tartanod, mert az emberi sajnálatod miatt szépen lassan rá fog nőni a fejedre.

Az alapokra mindenképpen meg lehet majd tanítani, teljes pórázfegyelmet nem biztos hogy elvárnék, de ahogy az első írja, lassan és fokozatosan kell tanítani és szoktatni.

Először hozzád, az új helyhez, a póráz fogalma, majd csak aztán egy ingerszegényebb utcácska, és lassan, apránként.

Ennek a kutyának az is megváltás, ha szabadon mozoghat majd a kertben.

De mint írtam, ne elvakultan állj hozzá, egy ilyen idős kutyának már lehetnek berögzött "rosszaságai", nem is a legfogékonyabb már az agya (de mindenképpen tanítható), és annál több lesz a pozitív csalódás.

Kérdező: ez egy nagyon szép elhatározás, remélem sikerül.

Azonban, ha az ismerősöd nem adja el neked, akkor légyszives hívd ki az állat védőket, mert ez állat kínzás. Nem való mindenkinek állat, te ezt nagyon helyesen észre is vetted, cselekedj lehetőségeid szerint, az élet mindennél fontosabb.

Nagyon változó, hogy mit lehet egy ilyen kutyával elérni, menhelyes tapasztalat, hogy van olyan, aki tökéletesebben viselkedik, mint egy kiskorától gazda által nevelt, pedig az első pár évet láncon töltötte vagy foglalkozás nélkül, de mégis szinte rögtön alkalmazkodott a belvároshoz, engedelmes, boldog kutya lett. Sajnos van olyan is, aki folyamatos kutyasuli ellenére még egy év után is megharapja a gazdáját, ha olyan szituációba kerül.

Ha stimmelnek a leírtak, szerintem képes lenne alkalmazkodni a körülményekhez, persze ehhez te is kellesz, ha hozzád kerül, elsősorban ne a játékra koncentrálj, hanem a szabályok betartatására és egy fix napirend kialakítására.

Azon is sok múlik, hogy milyen környezetbe kerülne, nem mindegy, hogy egy pici faluba, kertesházba, ahol a séták erdőn, mezőn zajlanának és 20-ból egyszer jönne egyáltalán szembe valaki-itt szinte rögtön "tökéletesen" viselkedne, mivel nincs nagyon hibalehetősge sem. Vagy pedig egy belvárosi mozgalmas kávéházas, parkos életet képzelsz el neki.

Sajnos viszont egyáltalán nem biztos, hogy az ismerősöd odaadja vagy nem szerez be helyette egy másikat. Számomra is felfoghatatlan, de még mindig sokak szerint alapfelszerelés a kutya, foglalkozni persze nem foglalkoznak vele, moslékkal etetik és elvárják, hogy becsülje meg magát és viselkedjen, ha megbetegszik, így járt...

Attól még lehet jó ismerősöd, nincs gond. Nem is azt javasoltam, hogy ásd el ezért, de a jelenlegi helyzetet meg kell szűntetni. Börtönbe nem kerül emiatt, de nagyobb eséllyel gondolkodik el és/vagy veszik el tőle a kutyát, ami ebben az esetben megoldás.

A legtöbb ember konfliktusok során változik és tanul, a világ mindig a kisebb ellenállás felé halad... éppen ezért legyél Te a nagyobb ellenállás.