Mit tegyek, hogy a kutyámmal kapcsolatban se érdekeljen mások véleménye? Sajnos többször látom mostanában az arcokon, hogy szánalommal néznek ránk. Részben talán igazuk is van, ez bánt a legjobban...de örökbefogadott. Nem tetoválhatom a homlokomra.

Miért akarod,hogy más legyen? Mert más megfordul és rosszallóan néz rátok?

Ő már így született.Akárhogy is került hozzád,akármilyen beteges ő már hozzád tartozik.Legyél rá így is büszke mert annak ellenére,hogy egy öregedő,beteges mopsz nem hagyja el magát.A maga tempójában megy és csinálja a napi rutint.

Nekem is voltak már ideiglenes befogadóként nagyon beteges kutyáim.Csont sovány,bőr problémás,súlyos csípő ízületi diszpláziás,fél szemű,és egy három lábú is.

Tudod hányszor fordultak meg és néztek ugyan így? Hányszor állítottak meg,hogy rendőrt hívnak mert kínzom az állatot? Tudod,hogy hány ember gúnyolódott vagy kötött belém,hogy mi az a "selejt" nálam?

Rengeteg rossz élményem van nekem is ezzel kapcsolatban,de teszek rá.

Unalmas volt mindig elmondani,hogy rehabilitáción van és éppen lábadozik vagy más keze munkája miatt marad örökre úgy a kutya ahogy van.De elmondtam,mert muszáj.Az embereknek el kell tudni fogadni azt is ami külsőre nem tökéletes,mert az is létezik.

Alá írom nem szép egy megnyomorgatott,tönkre tett kutya külseje.De mind ugyan olyan szép belül mint bármelyik tenyésztős kutya.Mindegyik tud szeretni,bízni és a kinézetük,betegségük,hiányosságok ellenére ők is kutyák akik a maguk módján imádni valóak.A te mopszod is.:)

És!

Ameddig te lenézed őt (gondolom a honnan jöttről szaporítóra célzol majd menhelyre..) és foglalkozol a hibáival addig más is megteheti és meg is fogja.

+ Nézesd meg orvossal.Mindig van mit tenni azért,hogy jobb állapotba kerüljenek a kutyák.Légúti betegségekre is van gyógymód,de ahhoz magadat és a pénztárcát is meg kell emelni.

Volt egy idős kutyám, aki imádta a hosszú sétákat. Minden nap tértünk a faluban. Mivel öreg volt, fájtak a hátsó lábai. Hiába a sok vitamin, porckopása volt. Látszott a járásán. Ennek ellenére kiharcolta a mindennapi sétát. Tudatta velem, ha rövidebbre sikerült :)

Sokan minket is megnéztek. Egy öreg banya (elnézést a kifejezésért, de szebbet nem érdemel!) többször a tudtomra adta, hogy inkább altassam el. Hihetetlen...

Engem nem zavart, hogy mások mit gondolnak. Már azt is elterveztem, hogy, ha nagyon elgyengül, akkor egy kocsiban fogom húzni magam után, de a sétákról nem akartam lemondani. Sajnos ezt már nem érte meg...

Gondold át, a kutyád a fontosabb vagy más emberek?

Egyébként volt egy kutya akit mindig mifelénk sétáltattak, már az utca végéről hallottam a krákogását (francia bulldog), mindig kapta is a furcsállásokat, de a gazdája olyan büszkén sétáltatta hogy csak na.