Miért morog, harap a kutyám ha fel akarom venni?

Talán úgy kéne tartani hogy ne tudjon elszökni.

Csak egy tanács.

Ez mindig így volt, vagy csak most kezdődött? Ha most kezdődött, akár az is lehet, hogy fáj valamije.

Ha mindig így volt, akkor a neveléssel van probléma. Ha valami nem tetszik neki, akkor odakap, neked megy, az azt jelenti, hogy úgy érzi, hogy ő a vezér.

Hasznos lett volna a kutya előéletéről írni egy kicsit, mentett, nem mentett, hány éves, kölyökkora óta veletek van-e, etc., én így látatlanban azt tudom elképzelni hogy valami rossz asszociációja van ezzel kapcsolatban, lehet hogy bántották, vagy egy korábbi (meglévő) gazdájának az volt a szokása hogy felvette és odébb hajította, ha valami nem tetszett neki. Vagy csak nincs megnevelve rendesen és azt hiszi elfogadható, hogy így viselkedik.

Ugyanakkor, ha fel akarod venni a kutyádat és ő morog, te pedig ennek hatására elkezdesz félni és otthagyod, akkor azzal pont ellenkező hatást érsz el, ugyanis azt tanulja meg a kutya hogy ha valamit nem szeretne akkor morogni, vicsorogni kell és békén hagyják. Ha nem kezdesz vele valamit akkor egy idő után már nem csak akkor fogja csinálni ha fel akarod venni, hanem bármikor, amikor nem tetszik neki valami.

Úgyhogy...Ha legközelebb morog, akkor is fel kell venni. Van egy angol mondás ami tökre illik ide, "he barks worse than he bites", tudni kell hogy a kutyák általában félelmből, bizonytalanságból viselkednek így, nem azért mert meg akarnak harapni, állítom hogy ha felveszed se fog megharapni. Meg kell neki mutatni hogy mégha a legfőbb fegyverével (foga) fenyeget, te akkor is nyugodt maradsz és csinálod amit csinálni akarsz vele. Ezt egy párszor gyakorlod vele és el fog maradni a morgás mert rá fog jönni hogy fölösleges. Ne gondolkozz rajta, ne félj tőle hogy megharap, ne képzeld el, ahogy ömlik a kezedből a vér, ne készülj rá percekig, hanem csak nyúlj le és kapd fel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne (mert amúgy az). Ha viszont elmenekülsz tőle ilyenkor minden alkalommal akkor csak rosszabb lesz.

Ha ez így nem megy akkor próbálhatod azt is hogy az egyik kezedben fogsz valami jutalomfalatot, azt hagyd neki hadd csócsálja egy pár percig, majd a másik kezeddel egyszer csak nyúlj alá és kapd fel, de közben hagyd a szája körül a jutifalatot, hadd rágja. A legtöbb kutyát nem érdekli mit csinálsz vele amíg a falat a szájában van, úgyhogy így egyszerűen meg tudod tanítani neki hogy semmi rossz nem fog vele történni ha a gazdi felveszi.

"Ha valami nem tetszik neki, akkor odakap, neked megy, az azt jelenti, hogy úgy érzi, hogy ő a vezér."

+1

Amikor kicsi voltam, nekünk is volt kutyánk. Ha én akartam felemelni, sosem hagyta. Később tudtam meg, hogy ez azért van, mert ő magasabban volt a ranglétrán a kutya szemszögéből. Bezzeg ha faterom nagynéha, évente megjelent (szüleim szétmentek), a kutya hirtelen átváltozott. Addig úgy ment a lakásban, mint a kiskirály, de ahogy faterom belépett a lakásba, fülét-farkát behúzta, és elsomfordált. Ha a fotelben ült, ami régen a fateromé volt, azonnal leugrott és elsunnyogott. Pedig a faterom soha sem bántotta, soha nem emelt rá kezet. A rangsor tehát igy volt: fater, kutya, én.

A kutyád neveletlen és kezelhetetlen. A gazda elleni agresszió a legdurvább elrontott nevelés következménye! Eleve miért hagyod rá? Miért erősíted meg abban, hogy harapjon és morogjon?

Az már más kérdés, hogy ha megnevelted volna és lenne behívhatósága és kapuszabálya, nem akarna kirohanni a kapun...

Hogyan szoktad felemelni? Az én kutyám csak azt viseli el ha a fenekét tartom. Mert különben addig kapálózik amíg el nem ejtem vagy belém nem csimpaszkodik a körmével.

Az egyik kezeddel karold át a mellkasa alatt, a másikkal pedig a feneke alatt fogd meg, mintha a karodon ülne, és főként a hátsójánál emeld.

Lehet fokozatosan is szoktatni hozzá. Mindig egy kicsit jobban megemeled és ha nyugodt akkor jutalmat kap.