Leírjátok hogy azt a történetet amikor megaptátok első kutyátokat?

Az első kutyámat nem emlékszem, hogy kaptam. Velem nőtt fel és nagyon szerettem. 11 éves voltam, amikor elvesztettem és a mai napig hiányzik. Ő német juhász volt.

A 2. kutyám egy talált kutyus. Anyuval jöttünk hazafelé éjszaka és az út közepén feküdt egy kölyök kutya. Kértem anyut, hogy vigyük haza, mert egyedül nem fog boldogulni. Megálltunk és láttuk, hogy meg van sérülve a lába, folyt belőle a vér. Emlékszem a kedvenc pulcsim volt rajtam és azzal próbáltam elállítani a vérzést, miközben anyu vezetett az állatkórházig. Ott azt mondták, hogy úgy roncsolódott a csont, hogy nagy valószínüséggel soha nem fog tudni ráállni. Tőlünk 30km-re van az állatkórház, de én két hétig minden nap meglátogattam a kiskutyát, aztán hazahoztuk. Nagyon szeretetre méltó kutya. A mai napig kicsit bicegve megy, de az is csoda, hogy egyáltalán ennyire rendbe jött. Imádom és ő a legjobb barátom 3 éve. Megérte a kedvenc pulcsim feláldozni. Nem tudom pontosan milyen fajta, de bernipásztor van benne.

én 6 évesen kaptam az elsőt :D

szülinapomkor mondták hogy elvisznek valahová szüleim,meglepi lesz.egy dalmata tenyésztőhőz mentünk kiskutyáért :D a mai napig is velem van,10 éves a drágám :D

a neve Pongó.azóta lett lakótársa is,németjuhász és most lesz egy kaukázusi :D

nj: Cézár,kau pedig Szonja :)

Uh asszem az én töténetem lesz a leghosszabb, de érdemes elolvasni .

Először is itt egy kép róla (már sokan ismeritek innen :D)

[link]

És a története: Nos, ő 2 hete van nálunk, és előtte apa benzin kútján kötött ki, adtak neki egy kis pokrócot, azon feküdt. Apa néha odament munka közben(már amikor volt ideje) simogatta játszott vele, már akkor nagyon megszerette. Közben eszébe jutott, hogy mi úgyis szeretnénk egy kutyát, miért ne hozná haza? Felhívta anyát megbeszélték, de nem volt biztos...Meglepetés lett volna de anya elmondta x]Mondta: ne éljük bele magunkat, nem biztos,hogy haza hozza!Na jó én és a bátyám akkor is beleéltük magunkat, milyen jó lesz kutyust nevelni...Anya később elment dolgozi, a bátyám is elment valamerre.. Én itt izgultam, küldözgettem az SmS-t apának, hogy na? Hogy döntöttél? Választ nem kaptam rá... 6 óra volt.Apa hazajött nyitotta az ajtót, Jujj, mondom jéézusom :D Háttal jött be vagyis nekem háttal volt egy doboz a kezébe Lerakta megfordult én meg már láttam az imádni való kutyusomat, és egy könnycsepp is jött még :) Felkiáltottam: -Tudtam,TUDTAAAM!kÖSZÖNÖM!jAJJ NAGYON ARANYOS!

Apa mondta, maradjak csendben, mert még fél a kutyus, és igen, egy kicsit remegett, de láttam, élvezte hogy a fagyos hidegből egy meleg otthonba került :)Apa felhozott egy pokrócot lerakta a földre, kiemelte a kutyust a dobozból... Ő meg elfeküdt a pokrócon, nehéz napja volt, az nap dobták ki amikor apa hazahozta. El is aludt én közbe még simiztem, amikor felkelt már játékos kedvébe volt :) Este 7 óra: Vittük az állatorvoshoz, hisz ki tudja, talán beteg? elmentünk bevittük az állat doki nagyon meghatódott hogy Esetlegesen megtartjuk. Megvizsgálta nem volt beteg, kapott szurit(nagyon bátor volt :) ) és azt mondták bolhás... Na jó azt is elintéztük azóta... Akkor a doki mondta, ha megtartjuk 2 hét múlva vigyük vissza, és kap egy kis-könyvet. Ha nem akkor majd segít egy menhelyre bevinni. És úgy döntöttünk, megtartjuk, imádom őt :)A doki azt mondta rég látott mát ilyen okos kutyát (LLLLLL):) Büszke vagyok Rá =D (Sorry, kicsit hosszú lett :') )

A szomszédok mind mondták, hogy vidéki ház nem lehet meg kuya nélkül. Hogy nagyon-nagyon sürgősen szerezzek be egy kutyát, különben be fognak törni hozzám. Én mindig macskás voltam, de gondoltam, elfér a kertben még egy kutya is.

Az egyik írószerbolt kirakatában volt a plakát, amit kisgyerekek írtak, olyasmi szöveggel, hogy BIZTOS JÓ GAZDI LESZEL...és hasonlók, alatta a telefonszám. Fel is hívtam őket, és megbeszéltük, hogy még aznap kimegyek hozzájuk kutyanézőbe. A kislány, akivel beszéltem, azt mondta, nem tudja, milyen fajta, olyan világos színű kölykök vannak a szomszédban, akiket az anyakutya gazdja agyon akar csapatni, elege van belőlük. És hogy siessek, mert még a végén beváltja a fenyegetőzését.

Kimentem, de a kölykök a nyitott kapun át már világgá mentek addigra. Szörnyen el voltam keseredve (nem úgy a "gazdi"...), mondom, na, nem lesz kutya. A kislány azt mondta, telefonál, ha valamelyik visszajönne. Még aznap este telefonált, hogy egy jött vissza, én pedig másnap újra kimentem a kölyökért. Jól megtermett kölyök volt, hatalmas mancsokkal, szép súllyal, olyan, mint egy kölyökjeges. Gyanakodva gusztáltam a kiskutyát, kérdem, mekkora lesz ez a kutya? (Kezdő kutyás voltam :)) A kislány meg a barátnője kórusban bizonygatták, nem lesz nagy, csak közepes, talán még akkora sem! Mondom oké, milyen nemű? Kiderült, hogy lány a drágám. Ó, mondom, sebaj, ugyan fiút terveztem, de helyes kölyök, elviszem. Nézem a kölyök anyját a szomszédban, elég nagy. Nézem a kölyköt, mondom, igen hasonlit az anyjára. Biztos nem lesz nagy? Neeeeem, vigyem csak, cuki!

Ey papundeklidobozban szállítottam haza a vonaton, ahol minden utasnak elhencegtem az új családtaggal, és mindenki megdicsérte. Mire elértem az otthoni állomást, egészen összevizelte a dobozt. Felraktam a bicikli csomagtartójára, és hazafelé menet csak kétszer ejtettem le dobozostul szegénykémet. A szomszéd bácsi, mikor meglátta, azt mondta, na, ez biztos elijeszti majd a betörőket, HATALMAS lesz.

Hamar kiderült, hogy igaza lett. De a kutya remekül kijött a két macskámmal, engem imádott, és ami a legfőbb, csak egyszer pisilt a szőnyegre, soha többet. Iszonyú okos lett, bár nem tudtam, miért, de mindent megjegyzett első hallás után, és sohasem lázadt fel az akaratom ellen. Nagyon barátságos és hálás kutya mind a mai napig, pedig már hat éves, és én rajta tanultam meg mindent, amit a kutyákról tudni lehet.

Mikor láttam, milyen tanulékony és embercentrikus, kezdtem utánakeresni, milyen fajtából lehet benne. Elsőre kiszúrtam, hogy csaknem teljesen labrador-szerű. Visszamentem az anyakutyát szemügyre venni, az is labi keverék (utóbb kiderült, hogy labi-kuvasz), és kisült, hogy a másik szomszéd egy fajtiszta golden, ivaros. Nos, azt hiszem, mindenre van magyarázat. Imádom a kutyámat, remek kutya, a legjobb.

Már kiskoromban volt kutyánk (2-3 éves voltam), egy ismerős dobermannja oda szült hozzánk, cserébe megtarthattunk egy kiskutyát. Együtt játszottam vele az udvaron, aztán ellopták. Azután 9-10 éves koromban, amikor sokat könyörögtünk egy kutyáért a hugommal, vettünk egy labradort. Alig tudtunk a kutyákról valamit, nem tanítottuk rendesen, 1 évig volt nálunk, el kellett ajándékozni, mert nem bírtunk vele. Annyi mindent másképp csinálnék, ha visszamehetnék az időben. Csak egy kis tanításra lett volna szükség. Itt van:

[link]

Ezután 6-7 évvel jutottunk el odáig, hogy vettünk egy másikat, és most nagyon felkészültünk rá. Bár ezért is hónapokig kellett könyörögni. De itt van, és nagyon boldoggá tesz :)

[link]