Leírjátok hogy azt a történetet amikor megaptátok első kutyátokat?

Miért is ne.

Ismerősnek volt két rotija, és nagy eszű révén pároztatta őket. A kiskutyák nem nagyon kellettek senkinek, mi viszont régóta gondolkodtunk egy kutyán. Így az egyik kant elhoztuk.

Lakásban lakunk, és szegényke nagyon gyámoltalan volt, félve , óvatosan közlekedett, pedig kapott egy kis főtt húst is, hogy jobb kedve legyen.

Vittük sétálni, dokihoz, meg hogy lent végezze a dolgát.

Ennek ellenére, amint feljöttünk, egyből befosott a szőnyeg közepére.

Esti sétánál már megjött a hangja is, kiderült ,hogy tud ugatni, hangosan megugatta a sötétben kiabálókat.

Majd megfürdettük-koszos és bolhás volt- utána teljesen magára talált, boldogan futkározott, játszott.

És úgy éjféltájban véget is ért az első nap.

nekem mázlim volt, mert anyáék nem nagyon szerettek volna, de a kis hugim félt a nagy kutyáktól, én meg imádom a uszkárokat, és ''véletlenül'' az asztolomon hagytam kiemelve egy dicséretet az uszkárról, és anyának is nagyon megtetszett az uszkár, és hogy hugi is megszeresse a kutyukat, vettünk egy törpe uszkár. először félt, de estére már velünk labdázott, szaladgált. késübb udvari lakó lett, kis hiperaktiv. mindennap séta, 2 havonta kozmetika. most 1 éves, nagyon tündér. itt egy kép:

http:kepfeltoltes.huview/100629/85443392DSC01740_www.kepfeltoltes.hu_.jpg