Vennétek a 15 éves gyereketeknek kutyát?
Már fél éve minden szabad idejében a kutyákról olvas, kutat róluk a neten, kutyatanítós sorozatokat néz, stb. Én magam nem sokat tudok a kutyákról , így kétlem, hogy segíteni tudnák. Keresett neki tápot is a megfelelő árkategóriában (Real Nature Wilderness a neve) és csinált egy időbeosztást, hogy mikor foglalkozik vele. Még az oltások idejét is tudja.
Szerintetek tudná megfelelően gondozni egyedül? Segítenék neki, amennyit tudok csak nem igazán értek hozzá. A kedvenc fajtája a Rottweiler, de azt mondta bármilyen kutyának örülne. Talált fajtamentést is. Egy ilyen kutya nem jelentene túl nagy kihívást? Illetve nem kellene inkább tenyésztőtől választanunk?
Én örökbefogadnék, egyrészt életet menteni menő, másrészt a gyereknek is jót tenne ha olyan példát látna hogy azok a kis életek is ugyanolyan értékesek akik menhelyeken nyomorognak, mint a pénzért vett példányok.
Tudom hogy nem leszek ezzel a mentalitással itt népszerű, de nem baj. :)
Ha én is akarnám és nem lenne idő vagy pénzbeli akadálya igen.
Amúgy én 17 éves vagyok és zsebpénzből illetve alkalmi munkákon összeszedett pénzből tartom el a hörcsögöm. Nyilván más helyzet, mert a hörcsög felszerelései kb annyiba kerülnek mint egy kutyáé, de amúgy csak havi 1-2,5 ezerbe kerül a tartása, egy kutyának az állandó költségei is sokkal magabiztosabbak.
Az, hogy 15 éves , önmagában nem jelent semmit, nem kizáró ok. Egyetem mellett is lehet kutyát tartani. Tudok olyan tenyésztőről aki 16 évesen elment diákmunkára és onnantól dolgozott. Egyedül megkereste az árát egy törzskönyves amerikai staffordshire terriernek és utána ő tartotta el. Egyetem mellett már 2-3 kutyája volt, ma meg már tenyésztő.
Azok akik azt hiszik, hogy 15-6 évesen az ember csak felelőtlen és csapongó lehet nagyon tévednek. Sőt pl engem az állattartás sarkallt anno arra hogy munkákat vállaljak. Viszont te ismered őt, a te lányod, neked kell tudnod mennyire kitartó, mennyire képes felelősséget vállalni. Nyilvánvalóan nehezebb egy kutya mellett fiatalon menedzselni az életed de egyáltalán nem lehetetlen.
Amúgy én inkább tenyésztőtől vennék, a szaporítók miatt elég sok idegrendszeri beteg kutya van menhelyeken is plusz a diszplázia jellemző fajtabetegség.
* a kutya állandó költségei magasabbak
Bár kétségtelenül nincs önbizalom hiányuk :D
Ha a kutyatartás mellett döntötök akkor semmikép ne Rottweiler legyen a kiválasztott.
Menhelyen keressetek egy hozzátok ilő kutyust.
De nem a gyereké lesz a kutya. Hanem a tiéd. Ha ő úgy dönt hogy megunta akkor neked kell gondoskodni róla és nem kirakni az utcára.
Gyerekkorom óta mindig volt kutyám, valahogy ez nálunk természetes volt. A nagy séták, játszadozás a szabadban, de jó is volt...A gondozás az idősebb testvéreim és a szüleim gondja volt, tény hogy gyerekként felületes, és kissé felelőtlen gazdi voltam. 17 éves voltam, amikor a család egy új taggal bővült egy Roti személyében. Az a kutya megtanított a felelős állatgondozásra, általa sokkal érettebb lettem. Követtem el hibát, néha, de ez talán megesik mindenkivel. 12 évig volt a legjobb barátom, felnőtt fejjel napokig sírtam mikor elment. Azóta nem volt kutyám.
Ha a gyermeked felelősségteljes, és Te segítségére lehetsz a felmerülő problémák megoldásában, (oltások, kutyaiskola, séta ha a gyerek nem ér rá,stb)akkor nyugodtan vállald be. Csak jót tehet a gyerek jellemével.
Igen, de semmikep nem rottweilert.
Belefuthattok egy, olyan vervonlalba, amit a jóisten nem tart vissza.
Nem biztos, de benne van a pakliban.
Inkább vigyétek el egy menhelyre, válasszon ott kutyust.
Egy volt rotveiler gazdi...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!