Hogyan lehet egy 10 éves gyereknek elmagyarázni, hogy miért nem viheti ő a kutyát sétálni?

Nekem a húgommal volt hasonló, mi a már javasolt "nagy a kutya és elránt téged, azért nem sétáltathatod" verzióval próbálkoztunk, de húgom elég kis érzékeny lelkű gyerek volt és ezt addig sikerült neki magyarázni a szüleimnek, amíg rá nem döbbent, hogy a kutya kárt tehet benne, BÁNTHATJA. Soha nem vitte a kutyát, soha nem ártott neki a kutya, soha még csak egy rossz mozdulata sem volt a húgom felé, mindig iszonyatosan finoman közeledett hozzá, még a nyelvével sem érintette meg soha, mégis attól kezdve a húgom tartott tőle, onnantól ő már "nem szerette" a kutyákat. Annyiban más csak a szituáció, hogy én akkor már nem éltem a szüleimmel és a kutya természetesen velem élt, így nem volt napi kontakt a kutya és a húgom között.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a gyerek szempontjából kell kideríteni, hogy mi hatásos és felmérni, hogy amit mondunk, annak milyen hatása lehet. Én ha tehetném legközelebb biztosan a kutya szemszögéből magyaráznám egy gyereknek ezt, hogy ha nagyon érdekeset lát a kutya, akkor ő bizony azt meg szeretné nézni és ilyenkor kell valaki, aki visszatartja, mert ha nem, akkor abból baja is lehet a kutyának. Szóval én inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy a kutya megsérülhet, ha nincs ott a gazdi, hogy irányt mutasson neki, nyilván egy jó érzésű gyerek sem szeretné, ha Buksinak valami baja lenne. De ez persze csak egy személyes tapasztalaton alapuló javaslat, a gyerekek is tök eltérően gondolkoznak, csak emiatt szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem mindegy, hogy hogyan magyarázod, nekünk elég rosszul sült ki, mi ezzel akaratlanul is teljesen elvettük a húgomtól azt a gyermeki rajongást a kutyák iránt, nem tart kifejezetten tőlük, de ahogy ő is mondja "nem szereti a kutyákat" és ezt egy maximum 10 perces, rosszul megfogalmazott magyarázattal sikerült elérnünk.