Mit kérdezzek meg ilyenkor?

Mindenki onnan vesz kutyát, ahonnan akar...Ez igaz. Én azért szeretném elmesélni neked, hogy mi is történt miután mi is vettünk még sok évvel ezelőtt ilyen helyen kiskutyát. Gyerek voltam, minden álmom egy spániel volt! Elmentünk egy kisállatvásárba és ahogy azt kell azonnal beleszerettünk a legelső spánielbe. 4 hetes volt, amikor már kint volt, szerencsétlen lent mászkált a fűben...Fogalmunk nem volt akkor még semmiről, mi egyszerűen csak egy kiskutyát szerettünk volna. Akkor csak azért nem tudtuk hazavinni, mert nem volt nálunk elég pénz. 5 hetesen már nálunk volt. Iszonyat volt, 1 hónapig éjjel-nappal sírt. Aztán megnyugodott, viszont észrevettük, hogy nem nagyon figyel ránk. Elvittük dokihoz, kiderült, hogy teljesen süket, semmit nem hall. Értelmes volt, megtanítottuk kézjelekre. Pórázról elengedni nem mertük, rögtön elszaladt és mivel nem nézett ránk így behívni sem nagyon tudtuk. 2 éves kora körül epilepsziás lett és ezzel párhuzamosan egyre nagyon agresszivitást mutatott először a többi kutya felé, aztán az idegen emberek felé, majd végül mi következtük. Olyan volt, mintha egyik percről a másikra elborult volna az agya és akkor azonnal támadott. Lakáskutya volt, soha nem vertük, imádtuk...de láttam én milyen volt, amikor az öcsém simogatta a fejét, majd hirtelen a kutya nekiesett és átharapta a tenyerét...Végül 7 éves korában olyan súlyos lett a helyzet, hogy el kellett altatni. Akkora már nem csak harapott, hanem marcangolt is, a keresztanyám lábszárát tette tönkre, műteni kellett. Számtalan állatorvos látta, egyik sem tudott semmit tenni. Egy időben adtak neki nyugtatókat, de attól csak rosszabb volt minden. Mindez még a '90-es években volt, a magyarországi kutyakiképzés messze nem volt ott ahol most. Akármilyen is volt a kutyánk, a miénk volt és szerettük, de rettenetes volt vele élni. Meggyőződésem, hogy boldogtalan volt. A halálába mindannyian belehaltunk egy kicsit, évekig nem volt utána kutyánk. Most megint spánielem van. Tenyésztőtől, majdnem 1 évig spóroltam rá, ismerem a szüleit, a testvéreit, rendszeresen kapcsolatban vagyunk. Teljesen más vele az élet, mint az elsővel!!! Egészséges, barátságos, kiegyensúlyozott, bárhová el lehet vinni, el lehet engedni stb. Mindenhol kifoghat az ember rossz kutyát, de olyan helyeken ahová ti készültök menni sokkal de sokkal nagyobb eséllyel vannak sérült kiskutyák. Én tudom milyen egy ilyen kuyával együtt élni, senkinek nem kívánom. A következő kutyám is biztos hogy tenyésztőtől lesz. 7 pokoli év és a fájdalom amit az első kutyám elvesztése jelentett pusztán egy szaporító pénzéhsége miatt,több volt mint elég. Remélem ti jó döntést hoztok!

Egyébként is tök felesleges egy kutyagyárostól bármit kérdezni,egyáltalán nem biztos,hogy az igazat fogja mondani.