Mit tegyek? Belefáradtam.

Keress neki új gazdit.

Mindkettőtök érdekében mondom. Fiatal vagy te még ahoz a kutyához, megkeserítenétek egymás életét.

Na pont ezért nem veszünk gyereknek kutyát, megunja. Ahogy te is. Egy hét alatt belefáradtál?? Egy kutya 10-15 évre szól,te egy hétig se bírod.

8 hetesen nagyon kicsi még. Én 10 hetesen hoztam el a kutyámat kb 16 hetes kora óta szobatiszta és 7 ig simán aludt. Most 6 hónapos és ma már 8 kor keltünk :D fél 9 kor vittem le. De eleinte én is hajnal 5 körül vittem le először,mert nyüszögött pedig volt hogy éjfélkor jöttem fel az utolsó sétából.

Idő idő és türelem, nem egyik napról a másikra fog történni minden.

Bizony egy kiskutya felelősség.

Vegyél egy szobakennelt. Fokozatosan szoktasd hozzá,ott kapjon enni ez fontos,pozitív élménye legyen. Hagyd az ajtaját egész nap nyitva akkor menjen be ha akar.

Speciel nekem éjszaka szobakennelben volt. Első nap hisztizett,hogy ki akar jönni,de nem foglalkoztam vele, második éjszaka már kevesebb volt a hiszti végül bele törődött hogy oda be van zárva.kész.Aztán már az utolsó séta után ahogy felértünk magától ment be és feküdt be. Viszont 1-2 óránál többre akkor sem illik egy 8 hetes kutyát magára hagyni,még szobakennelben sem.

mire gondoltál? menő egy kutya, vagy mi? ja igen, felelősséggel is jár...

ha egy virgonc babatacsiba belefáradtál egy hét alatt, akkor az én kisebbik kutyám miatt már felakasztottad volna magad.

Én felnőtt vagyok, alaposan utána olvastam a kiskutyának, mielőtt elhoztuk a kicsit, de párszor én is elkeseredtem. Nem könnyű egy kölyökkel kezdó kutyásként. De el fog múlni ez az állapot és később, ha összeszoktatok, olyan lesz, mint amilyennek képzelted.

Az én kutyám tegnap volt 8 hónapos, és már álom kutya.

A kutyád még nagyon kisbaba, ne várj rl túl sokat tőle. Még az anyukája is hiányzik neki.

A rágás ellen lehet kapni keszoktató sprayt. Illetve legyen elég rágható játéka.

Este tanuljatok trükköket és jatszatok sokat, hogy jól elfáradjon.

Ne add fel ilyen könnyen, kitartás.

Én nem olyan rég estem át ezen, és néha én is úgy éreztem, mintha valami szülés utáni depresszióban szenvednék. Nekem nem a kutyával volt problémám, hanem magammal, folyamatosan aggódtam, azt éreztem, és attól féltem, hogy valamit elrontok, féltem, hogy nem leszek jó gazdi, féltem, hogy ő nem lesz boldog nálunk, folyamatosan megkérdőjeleztem magam. (Valószínűleg azért, mert fiatal vagyok (21), még csak most építgetem a saját életemet, mellette egyetemre járok, és ez az első olyan, hogy valamiért 10000%-ban csak én vagyok a felelős, ezt nekem kicsit nehéz volt feldolgozni.) Borzasztóan nehéz elsőre egy kutyát jól felnevelni, de hidd el menni fog, ha megkapta az oltásait kezdjetek el járni kutyaoviba, csináljatok közös programokat, és gyakorlatilag, mint egy igazi párkapcsolatot, úgy építsd fel vele a kapcsolatot, szerezz vele közös élményeket, ismerj meg kutyásokat a környéken, jártatok futtatóba, kiránduljatok. Minél előbb mutasd be neki a világot, a zajokat, szoktasd az autóhoz, és később nem kell majd otthon hagynod, tudod vinni magaddal, ha mennél valahova.

Olvass kutyás könyveket, foglalkozz vele sokat, egy 8 hetes kiskutyával nem unalmas az otthon ülés.

Egyébként tök jó azt olvasni, hogy 16 évesen még a szüleiddel mennél ide-oda, én imádom a szüleimet, de 16 évesen csak a barátok, és a szórakozás érdekelt. Mondjuk én elég rossz kamasz voltam, imádtam bulizni, és nagyon korán akartam önállósodni, ezért suli után mindenféle diákmelókra mentem (amit apa nem szeretett, mert ugye a tanulás az első, és bőven nem voltunk rászorulva), meló után meg buliztam, akkor sokat is vitáztunk, de szerencsére ez csak 1-2 évig tartott és megkomolyodtam. Na mindegy, szerencsére a szüleiddel és a barátaiddal még rengeteg időt tölthetsz, viszont a kutyáddal ezt az első 1-2 hónapot nem fogod tudni visszahozni, most nagyon sok múlik a nevelésén, és ha ezt a kicsit kibírod utána tiétek a világ a következő 10-15-20 évben.

Hidd el, menni fog!