Ez már csak rosszabb lesz? Kiégtem? Belefáradtam? WTF?

Most nem akarok összeszedett lenni, csak írom, ami eszembe jut. A kérdést sem tudtam értelmesebben megfogalmazni, majd talán a szövegelés végén jobban sikerül. Szóval... jó pár évig írtam és egy idő után már nem csak a "fióknak". Nem mondom, hogy népes olvasótáborom volt, de azért akadtak. Először az tűnt fel, hogy idegesít, amikor a bétázásra elküldött írásom apropóján arról győzködnek néhányan, hogy vegyem figyelembe mi köti le a megcélzott olvasóközönséget. Idővel rá is jöttem, hogy én sosem másoknak írtam, hanem magamnak. Azóta abba is hagytam. Mondjuk több oka is van a dolognak, és ez is köztük van, hogy kezdett egyre jobban frusztrálni, hogy másokat kéne szórakoztatnom. Pedig én azért kezdtem írni, hogy magamat szórakoztassam. Általában utálom azt, amit mások szeretnek, vagy ha épp nem is utálom, de nem tetszik eléggé. Utálom, hogy mindenhol mások ízléséhez kell igazodnom. Elmegy az ember valakikkel valahova, és szar a zene, szar a beszédtéma, utálom a filmeket, amiket szeretnek, nem érdekelnek a regények, amiket szeretnek, őszintén szólva a legtöbb társaságban rettentően untam és unom magam a mai napig is. De hát hívtak/hívnak, menjek, bulizzunk stb. Nagyon ritkán volt olyan társaság, ahol nagyjából egyezett az ízlésünk. Még a karaoke is bukott dolog, pedig amúgy szeretem/szeretném, de mindenhol olyan dalok vannak, amiket illene ismernem, de kb itt el is hal a dolog. Mert hiába illene, de vagy nem ismerem, vagy sokkal kevésbé, mint a többség. Ciki, nem ciki, mindig kilógtam a sorból, de nem vagyok antiszoc, sőt. Felsőbbrendűnek sem gondolom magam, nem olyan dolgokat szeretek, amik hú de magasröptűek lennének, utálom túlagyalni a filmek mondanivalóját stb. És az életemből eltelt sok-sok év alatt, egyre jobban unom, hogy valahogy nekem mindig más tetszik, mint a nagy többségnek és így mindig én maradok hoppon. Már rájöttem, hogy sokkal jobban szeretek egyedül lenni, és a neten elszórakozni. Netes barátaim nincsenek, nem érek már rá folyton cseverészni, kedvem sincs hozzá, de mindig van mit olvasgatni, megnézni, van min röhögni, van mihez kommentelni, van mit felfedezni. Igazából nem érzem egyedül magam, tök jól elvagyok. Amiért ez a téma mégis mindig előjön, az egyrészt az, amit már írtam, hogy mások olykor igényt tartanának a társaságomra, de nekem ez egyre jobban teher. Belefáradtam, unom, frusztrál, elvesztegetett időnek érzem, az időnk meg ugye véges. Másrészt meg az, hogy látom, mások mennyire igyekeznek sikeresek lenni, pályázatot nyerni, kiadót találni a könyvüknek, vagy youtube-on nagy nézettséget elérni, ilyesmik. Én meg amint kicsit is meglibben előttem a siker lehetősége, rögtön frusztrálni kezd, hogy nem másokat akarok kiszolgálni, leszarom, mi tetszik nekik és mi nem, hiszen mást sem érdekel, nekem mi tetszik. Az én érdeklődésemet itthon (Magyarországon) nem igazán szolgálja ki senki, és én sem azzal akarom elbacni az időmet, hogy másokat szórakoztatok, ha helyette szórakoztathatom magamat.

Mit kezdjek ezzel? Tudom, hogy nem a többiekkel van a gond, hanem velem. De az ember mégsem másokhoz igazítja azt, hogy miket szeret, mi szórakoztatja. Le kéne építenem mindenkit? Öregszem? Megzakkantam? Mondjatok valami okosat, biztatót, mittomén...