Mit tegyek? Belefáradtam.

Még pici. Majd lenyugszik.

Türelem kell hozzá hisz még baby szinte.

De azt viszont nem értem, miért is nem mehetsz a szüleiddel sehova?

Szia!

Kicsit felelőtlen voltál. Most pedig türelmetlen vagy.

Minden nap ugyan akkor vidd ki pisilni/kakilni. Igen, eleinte be fog pisilni, és ez kell is neki. Ha akkor rácsapsz picit az orrára és fennhangon közlöd vele, hogy ezt nem szabad, ő pár alkalom után megérti. Ha mindig ugyan akkor viszed ki pisilni, ahhoz is hozzá fog szokni, ő fog alkalmazkodni hozzád. Az én kutyám már szinte ránéz az órára, ha idő van.

Az nem állapot, hogy akkor viszed ki ha ő ébreszt. Késő este és korán reggel kell levinned. Nem hajnal 4-kor!

1 hét alatt nem tudsz összeszokni vele, a kutyát (mint egy gyereket) nevelni kell, sajnos ezt sok gazda nem veszi figyelembe. Szó sincs arról, hogy innestől nem mehetsz sehova, de szűkösebb a szabadidőd, főleg a elején.

Utána mellette kell lenned szilveszterkor, ki kell járnod vele a megszokott sétákran játszanod kell vele, orvoshoz vinni ha beteg, nem elmenni sehova szilveszterkor...

Olvass könyveket a nevelésről, neki nem lenne jó egy másik gazda, mert neki csak TE létezel.

Ha úgy érzed tényleg nem bírsz vele megbirkózni és nincs más lehetőség, és korai, akkor add JÓ kezekbe. De remélem ez nem fordul elő.

Nekem is van itthon kölyök, és hidd el, tudom jól, hogy a könyvekben meg a videókon minden sokkal egyszerűbbnek tűnik.

Tudom, hogy léteznek totál lehetetlen kölykök is, de ha elveszíted a türelmedet, akkor nem fog menni.

Vegyél egy nagy levegőt, és fuss neki újra. 8-9 heteset is lehet már nevelni, nem is akárhogy.

Nekem egy hónapom nézett ki úgy mint a tiéd, mert parádézott az öreg kutyámmal. Már sebesre csipkedte a cicijét, folyamatos jajgatás, totál nehéz helyzet volt. 1 hónapon át gondolkodtam, hogy butaságot csináltam-e egy kölyökkel, úgy éreztem, hogy mindent megpróbáltam. Pedig nem! Nem szabad feladni, türelmesnek kell lenni.

Már nyugodtak vagyunk.

Leszokott róla, nem játszik vele erőszakosan, az öreg kutya lelkivilága ismét a régi. Én is még sírtam is, mert semmi nem használt, aztán a sok módszerből van ami mégis bevált... a lényeg az,hogy nem szabad feladni.

Eltelt pár hét, és úgy érzem, hogy életem legjobb döntése volt ez a kis rosszcsont, minden nehézség ellenére is. Fogékony, ügyes, sokat tanul, és imádom.

Neked egy oreg kutya kellett volna a menhelyrol. Rogton szobatiszta es nem rag meg semmit ,ha egyedul hagyod.

A tacskodrol:

Ilyen egy tipikus kolyokkutya. A szuleid jobban ismernek teged,mint te onmagad.

Egyébként a szobakennel sem úgy megy, hogy beteszem, és majd jól ellesz.

Tréningezni kell, hogy szeressen ott lenni. Van erről csomó videó a neten.

Plusz egy tacsit vihetsz magaddal, még ha nem is sétálhat. Én is hordom a "kölykömet" táskában ha mennem kell valahova. Még 2 hét szobafogság van az oltások miatt, de ezzel is szocilizálom a városi élethez.

Persze a táskában sem maradt meg egyből, tréningezni kellett, hogy szeressen benne lenni. 2 napig itthon hurcoltam táskában, amig megtanulta hogy ott lenni jó, és klassz, és nem szabad túlságosan kidugni a fejét.

Azóta voltam is kirándulni puppival a hónom alatt, nem kell karanténban élni. Pláne nem egy bébitacskóval.