Meg bírnál válni a kutyádtól, külföldi munka miatt, vagy hogy katonának állhass vagy bármi okból?
"Jelenleg egy nagyon jó lehetőség lenne számomra"
... igen, jelenleg!!!
*aki NEM ilyen hulladék
bocs, kimaradt a 'nem' szó
Nemrég az egyik ismert menhely tett közzé facebookon egy ellentmondásos posztot, miszerint ők nem ítélkeznek, de azért nem tartják jó gazdinak a gazdit, aki visszaadta nekik az örökbe fogadott kutyát, mert szerintük nem próbált meg mindent. Egyébként a gazdinál haláleset és betegség és nehéz élethelyzet jött közbe, meg még ki tudja, mi. Az örökbefogadási szerződés pedig kötelezi a gazdit, hogy a kutyát az egyesületnek adja vissza. Szóval nem értem az egyesület vádaskodását. A gyász önmagában is rossz, hát még ha más is jön hozzá. Pofátlanságnak tartom egy gyászoló fölött pálcát törni.
Nem passzolnám le csak úgy az állataimat, de van az a helyzet, amikor nekik rosszabb lenne velem maradni, és ilyenkor nem az a felelős döntés, hogy önző módon magam mellett tartom őket, hogy velem együtt szenvedjenek, hanem az, hogy keresek nekik olyan helyet - akár ideiglenesen, a bajtól függ -, ahol nem szenvednek velem együtt.
A kutyám jó helyen lenne itthon, a családom vigyázna rá, szeretik. De nagyon ragaszkodik hozzám, ez többször is kiderült. De bizonyára meg tudná szokni. De én nem .. Ha belevágnék a katonaságba és tegyük fel sikerül bejutnom, onnan nem lesz visszaút. Régóta vágyam, ha egyszer ott kötnék ki, tuti soha nem tudnék eljönni. Szóval ez nem egy átmeneti időszak lenne, hogy max 2 év külföldi meló után itthon várnak majd rám és együtt elsétálunk a naplementés erdőbe. Hanem ez végleges döntés lenne. Örökre lemondanék róla és soha nem is lehetne más állatom. De szerintem ez ilyen. Katonának az menjen, akinek nincs élete, mert egy idő után a katonaság lesz az élete, az otthona, mintsem aki itthon várja. Szerintem.
Egyik oldalról szeretném ezt, mivel jelenleg csak ők vannak nekem, semmi és senki nem várna haza, nincs is sok esélyem itthon, de ők viszont nagyon fontosak számomra, nem tudom, hogy lehetnék képes hátrahagyni őket, még ha tudom, hogy jó helyen lesznek is. Talán ez önzőség. Nem tudom, tényleg szeretném, de őket is.
Köszönöm a válaszokat, hogy meghallgattatok, érveltetek.
Katona vagyok. Nem értem, hogy miért kene amiatt bárkinek is megválni a kutyájától, mert beáll a seregbe.
Max.a missziók neccesek, de oda kevesen mennek és rá lehet bízni családtagra, barátra annyi időre.
Utolsó válaszoló! Mesélnél még nekem bővebben erről? Hogy érted, hogy csak a missziók a neccesek? Ha katona vagy, ugyanúgy mint egy sima hétköznapi meló, minden este hazatérhetsz? Nem úgy van az, hogy ott kell lenned a táborban, a képzéseken, tenni, amit mondanak, követni a parancsokat és időnként hazalátogathatsz?
Nem tudom pontosan hogy van ez, csak azt, hogy rengeteg irány van a katonaságon belül, sokféle munkakör.
Hálás lennék, ha mesélnél az életedről picit, akár privátbna, vagy küldenél valami linket, ahol bővebben olvashatnék leírást, sztorikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!