Meg bírnál válni a kutyádtól, külföldi munka miatt, vagy hogy katonának állhass vagy bármi okból?

Ha lennének gyerekeid, őket lepasszolnád egy külföldi munka, vagy a katonaság miatt? Ugye, nem (legalábbis bízom benne). Na, ugyanígy van más megoldás a kutya mellett is. Én nem válnék meg tőle.

Ja, tudom, nem gyerek, csak egy kutya. Akit a gyerekekhez hasonlóan én vállaltam, ő nem kérte, hogy hozzam haza. Innentől kezdve felelős vagyok érte akkor is, ha szar van a palacsintában, és nélküle könnyebb lenne.

"Ha lennének gyerekeid, őket lepasszolnád egy külföldi munka, vagy a katonaság miatt? "

Ne legyünk álszentek, több ezer gyerek él több hónapon át a nagyszüleivel, mert a szülei külföldön mosogatnak. A kutyatartás felelősséggel jár, de azért nem várható el, hogy lemondjon az álmairól a kutya miatt. Ha nem tudod magaddal vinni, akkor keresni kell egy megbízható személyt, aki foglalkozik vele, te pedig igyekszel időnként hazalátogatni.

Most a te személyes sztoridat háttérbe szorítva, csak a fenti kérdésre válaszolva: A nehezebb utat választanám, mégha az sokkal nehezebb is. Én vállaltam őt, nem ő akart a kutyám lenni és jött, hogy fogadjam örökbe. Tehát kötelességem úgy alakítani az életem, hogy ő ne szenvedjen hiányt semmiben.

Nagyon sok lemondással jár, ez tény, de megéri (szerintem). Nem tudnék lemondani róla, mert a társam, olyan mintha a karomat vágnám le.

Egyetlen esetben tudnám elképzelni a végső lemondást, amit már fent is írtak, ha olyan e.ü. állapotba kerülnék, amiből már nem tudom őt ellátni. Bár egy kutya rendkívül alaklamazkodó, és képezhető, szóval el tudnám képzelni, hogy mondjuk egy kiképző segítségével segítőkutyának képezném...de ez más szitu.